Egy nehezen emészthető, kultfilmként számontartott 3 órás háborús (eposz?) film.
Ezidáig csak jókat hallottam róla, így hát itt vagyok én, hogy elsírjam, miért is nem volt jó.
Két tucat nagy név szerepel a stáblistán, kiket jelentéktelen és rövid szerepekben láthatunk is a három óra során (tisztelet a kivételnek). Ez lenne tán a legkisebb baj. Igaz, a karakterek egy része alul, mások inkább túljátszottak, nagy átlagban azért ezzel nincs baj. A kisebb nevek is tudnak rémülten nézni, őrült módjára viselkedni, kb hozni a kötelezőt, melyet a forgatókönyv és a rendező ledirigált.
A hangulattal sem lenne sok baj, igaz, egy háborús film esetén nem erre számít az ember. Melankolikus, lassú, erősen épít a zenére és a narratívára.
Kb fél tucat szereplő gondolatai szólalnak meg, ezek java részt ad-hoc gondolat foszlányok, de nagyobb részt, irodalmi fogalmazásban megszólalt szerelmi óda vagy jól felépített monológ, a túlélésről, életről. A narratíva szavait hol egy múltbéli emlék képpel, vagy az éppen történő események jeleneteivel erősíti/személyesíti meg a rendező (az örök láng elhangzásával párhuzamosan a lángoló kunyhók, a teremtés csodája szavak közben gyönyörű szép dzsungel állóképek, stb...), melyekről biztos irtózatosan jó esszét lehet írni valamelyik filmesztéta tanfolyam ZH-ja gyanánt, de nem éppen az egyszeri néző szórakozását fogja az egekbe emelni..
Cserében a vágás elképzelhetetlenül szörnyű. Nem csak a jelenetek közötti átvezetés, hanem a film teljes egészét, a cselekmények, a történetek összefüggéseit rombolja teljesen élvezhetetlenné számomra. Sosem látott, ismeretlen karakterek jelennek meg egy-egy váratlan pillanatban, akiktől sírós búcsút veszünk, vagy látjuk tovább úszni őket, úgy hogy még sosem láttuk őket, és később sem lesz róluk semmi féle megemlékezés. Emberek szólítják nevükön a másikat, és tesznek utalást valami közös történetre, miközben őket egyszer sem láttuk közös jelenetben szerepelni. Az egyik pillanatban egy dramaturgiailag nyomasztó, szürke, orromig sem látok ködben és egy japán berserker támadást átélve botladoznak a szereplők, majd a következő pillanatban egy teljesen jól bevilágított japán tábort/falut hánynak bajonett élre. Az egyik pillanatban ott áll az egyik szereplő elszakadva a többiektől, a következő pillanatban valaki elesik, majd már egy sír felett szomorkodik mindenki. 5 másodpercben.
Ismerem a legendát, hogy a film főszereplőjének eredetileg Adrien Brody-t szánták, majd a rendező a vágó asztalon egy új filmet rakott össze, melyből a színész szerepének a 95%-át kivágta. Ez egyrészt a meghagyott jelenetek alapján teljesen elképzelhetetlen (mind három jelenetben ijedt fejet vág béka szemekkel, és meg nem szólal), másrészt teljesen megmagyarázza az előbb említett vágásbeli problémákat a filmben. Így már el tudom képzelni, hogy a rendezőnek volt 16 órás nyersanyaga, amiből csinált 3 órát, éppen abban a hangulatában, amiben találták. Csak közben bent maradtak olyan jelenetek, melyek felvezetése kimaradt, vagy használhatatlannak lett titulálva.
Alul az értékelésem csupán a film szerkezetét kritizálja. Azt érdemes megemlíteni, hogy ami működött, az nagyon működött a filmben, és egy kisebb szünettel simán végig tudtam ülni, és szokszor oda szögezett a képernyőhöz. De ebben a formában, sajnos nem nekem való.
Értékelem: 4
Műfaja: dráma, háborús
