Sejtettem, hogy nem fog tetszeni. Jim Jarmusch-al alapvetően hadi lábon állok. De sajnos az alábbi filmre a "kötelező", "kihagyhatatlan" jelzők rányomták az "érdekel engem is" bélyeget.

Leszögezem, a Ran óta először, egy újabb film, amit nem bírtam végig nézni.. Mégis értékelni és pontozni fogom. Erre több kifogásom is van: ezek kis filmek sokasága, egymás után pakolva. Ugyan az a koncepció, ugyan az a megvalósítás mindegyik esetében. Ráadásul ezekből néhány külön-külön is be voltak mutatva. Értékelve. Díjazva. Úgyhogy nem hiszem, hogy ne lehetne kiemelten az első 6ról beszélni. Másrészt, a hátramaradt 5 részt sem hagytam ki teljesen. Bele pörgettem, perceket néztem belőlük, hátha, ott, valami jobb lesz. Érdekesebb. Értelme lesz. Nem lett. És ezek után biztos vagyok benne, hogy ha a kihagyott/átugrott kb 20 percen végig szenvedem magam, az sem fog semmit sem változtatni a véleményemen.

A koncepció, hogy leültetünk két embert beszélgetni, kávézni és cigizni. Oké, tök jó, ebből még bármi jó kisülhet. Csak nem így. A rendezés (most így nagyon nagyon nagyon leegyszerűsítve és lesarkítva) kifulladt abban, hogy fehér és fekete, kávé és cigi mint ebéd de rossz, és az egyik oldal akarjon beszélni bármi hülyeségről, a másik meg nem. De legalább mindketten érezzék magukat kényelmetlenül. És csapó!

Biztos vagyok benne, hogy ezek a párbeszédek (az egész jelenettel együtt), többet kell hogy adjanak (és mások véleményét olvasván valakinek többet is ad), mint a ténylegesen elhangzó szavak, de hogy nálam nem találtak táptalajt, nem formálódtak át semmi érdekessé, az ellen most sok mindent nem tudok tenni.

Ellenben minden mondat, minden gesztikuláció, elidegenített. Olvasom, hogy mások szerint ez végtelenül humoros. Nekem csak kínos.

Az eddigi látott két Jim Jarmusch film alapján, azt hiszem megtartom a jövőben a távolságot a rendező munkásságától, és meghagyom őt azoknak, akik ezt szeretik.

Értékelem: 3

Műfaja: vígjáték, dráma, zenés