És akkor itt a másik 13. Tartottam ettől a filmtől, annyira hirtelen az események után lett feldobva a megfilmesítés ötlete, hogy nem tűnt egyébnek, mint a hírverés meglovaglásának. Aztán láttam, hogy Ron Howard rendezi. Egyrészt örültem neki, hiszen egy méltán elismert rendezőről van szó. Másrészt, kicsit tartottam tőle, hogy az a tömény pátosz, amit a film története és a rendező személye ígér, kicsit túl sok lesz. Talán ezért is puhítottam magam az Apollo 13-mal előtte.

Mint kiderült, erre egyáltalán nem lett volna szükség.

Ez a film annyi de annyi helyen lehetett volna erőltetett, giccses, hogy teljesen meg vagyok döbbenve, milyen alázattal kezelte a rendező ezt az egészet. Több olyan jelenet is volt, amire rá lehetett volna építeni egy-egy nagyobb érzelmi kirohanást, de a rendező megoldotta egy csendes pillanattal. Stílusos, és nem veszi hülyére a nézőt.

És a feszültség! Hiába tudtam, a végkifejletet, és hiába kaptam az információkat anno én is napi szinten (többször is), így is szét rágtam a fotel karfáját izgalmamban. A sötét, klausztrofób helyszín így bemutatva, végig test közelben maradva a szereplőkkel lent a sötét szűk járatokat elárasztó zavaros vízében, félelmetesebb volt mint bármelyik szörny film rettenete.

És akkor még ott vannak azok a pillanatok, melyekről hiába hallottál, elképzelni sem tudod. Az elárasztott falú, a palack és később a kötél elvesztése, mikor tudatosul benned, hogy mit is jelent az a sok kilométer, amiről szó van. Hogy a búvárok valójában a holtestekért mentek, mert hogy barlangi búvárkodásban képzelten élő embert egy 5-7 órás vak sötétben, szűk járatokban, csontot roncsoló áramlatok között kihozni, lehetetlen feladat.

Remek munka egy remek alkotótól, tehetséges színészekkel. Könnyen feldolgozható téma, egyedi szemlélettel, egy elképzelhetetlen erős rendezéssel.

Értékelem: 8

Műfaja: akció, kaland, életrajzi