Úgy látom 2018-ban lemaradtam Margot Robbie-ról itt Budapesten. Pedig úgy látom a Klinikák felé össze lehetett volna futni vele.
Nem tudom hogyan került fel a watchlistemre, szerintem csak Margo miatt. De az biztos, hogy látván a közepes értékelését IMDB-n, és a lesújtó véleményeket, önszántamból nem néztem volna meg. Pedig nem volt ez annyira rossz. Mármint a forgatókönyv pocsék, de hangulatában, ez a szegény ember Guy Ritchie filmje.
Elsősorban karakter párokra és párbeszédekre koncentrál, a történet pedig egymás mellett párhuzamosan, időnként egymást keresztezve halad előre, hogy a végén egy túl erőltetett magyarázatba megmutassák ugyan azt, kicsit más szemszögből. De mint említettem, a forgatókönyv nem a legjobb. A párbeszédek (a tanár és a pultos lányt kivéve) nem működnek túl jól, karakterekből kevés van (konkrétan 4 meg egy haknizó Mike Myers). De legalább azok sem kötnek le hosszú távon. A csavarok pedig, spoiler nélkül, a vége feleslegesen el lett húzva, a páros csavarra pedig ideje korán rá lehetett jönni, sokat amúgy sem számított. A motivációs "csavar" meg mehh, ott virít a plakáton.
De ezek ellenére is képes volt szórakoztatni, mindezt a következő pár apróság segítségével: elsősorban Margot Robie és Simon Pegg bármilyen alibi hülyéskedését el tudom nézni a végtelenségig. A másik pedig a stílus. A film szerintem súrolja a neo-noir műfajt, igaz csak alulról. Ezekhez még hozzájárul a jó zene választás és a színpompás képi világ Ez utóbbit elsősorban a magyar helyszínek szórakoztató mivoltja, másrészt pedig a neon fényes éjszakák látképe dobja fel. Szóval egynek simán bevállalható. Vagy kettőnek ("Én értettem az utalást... " copyright LM). Max a végén, a nővérkés csavarnál, nyugodtan ki lehet kapcsolni a filmet.
Értékelem: 6
Műfaja: krimi, dráma, thriller
