Kedvem lett volna A nagy szökéshez még egyszer, hogy összehasonlíthassam friss fejjel a Cool Hand Luke-al, de az az igazság, hogy ezt a filmet már legalább 6-8szor láttam. Így hát követem az elején felállított kívánalmaknak, és inkább vagy a klasszikusoknak vagy olyan filmeknek állok nekik, melyeket amúgy meg nem néztem volna. A Van, aki forrón szereti lefedné mindkét igényt, de egyrészt szerintem még lesz később is Bily Wilder a listán, másrészt talán pont ez az a filmje, melynek koncepciója (férfiak öltöznek nőnek és vígjáték) már rettenetesen megöregedett és jócskán lejáratták. Így hát Japán mellett teszem le a voksom, egyrészt Korusawa is távol áll tőlem, másrészt Totoro sem az a mese, melyet önszántamból megnéznék.

Nos, megnéztem, és figyelmeztetéssel kell élnem! Ez a vártnál jóval betegebb anime, amiben démonok által kísértett, elhagyatott házban szállnak meg főszereplőink, ahol a család legkisebb lányát elnyeli a sötét erdő egy rémisztő lényeivel teli verme. Lázálmok mindenhol, a főszereplők szépen lassan megőrülnek, miközben a gyerekek anyját súlyos kórral sújtva a kórházban tartják, mi nézők pedig retteghetünk még az ő életéért is. Ja, és a végén felnyitnak egy macskát majd belebújnak. Csak erős idegzetűeknek!

Természetesen a fentiekből egy szó sem igaz (vagy mégis?), csak egy kicsit megviselt a film. Ez egy végletekig aranyosnak szánt gyerek mese, melyről persze előre tudtam, de azért reménykedtem benne, hogy lesz egy rétege ami a felnőtteknek is nyújt valamit. Sajnos nem nyújt, legalábbis nekem nem. A film eleje inkább idegesítő mint aranyos, a két kislány a legelső másodperctől kezdve vinnyog és ordibál. Én is voltam gyerek, és láttam már zabolázhatatlan csöppségeket már máshol is, de hogy én ezzel így én kezdeni semmit sem tudok, főleg nem élvezni, az az egy az biztos. A mese közepe-vége már bájosabb, és az anyuka szállal is mintha kezdeni akarnának végre valamit (zöldséges történet), de aztán mégsem. Minden porcikájában gyerek mese, egy felfedezésre váró természetközeli falú végen, szőrgombolyag lények társaságában.

Ami tetszett, az a rajz stílus, szép és igényes, jól mutatnak rajta a természeti elemek (szél, eső, víz) és a szereplők mozgása is látványos. Elismerem, sok munka lehetett benne, és Miyazaki technikájába ha akarnék sem tudnék belekötni, de minden másba igen.

Értékelem: 5

Műfaja: animáció, családi, fantasztikus