A csoportkör "alcíme" miatt persze egyértelmű lett volna a 12 év rabszolgaság kerüljön a Bilincs és mosoly mellé, de az az igazság, hogy A félelem bére, valahogy jobban vonz. De első körben, ugorjunk neki a Bilincs és mosolynak. Nem fogok úgy csinálni, mintha nem a Guns N' Roses miatt került volna fel ez a film a listámra (még jóval régebben), de most rá tudom fogni arra, hogy top 250 felzárkózás és Paul Newman.

A film, egy klasszikus börtön film, melyet nyugodtan össze lehet hasonlítani a Nagy Szőkéssel, mivel nagyjából ugyan akkor készültek és nagyon nagy vonalakban, hasonló az alap felállás, a hangulata, stílusa, és amúgy a technikai részek (képi világ, színezés, stb) is közel hasonló. Ami nagy különbség, hogy amíg az előbbi emlékezetes, látványos, izgalmas, és a rengetek szereplő dacára mégis képes érdekes karaktereket bemutatni, addig sajnos ez max 3 kiemelkedő karakterrel foglalkozik, a jelenetek pedig jó részt kimerülnek abból, hogy a börtöntöltelékek szerencsejátékoznak, vagy az út mentén fűvet nyírnak.

Sajnos Paul Newman sem magasztalja fel a filmet arra a szintre, amit az IMDB pontja suggal, bár azt meg kell hagyni, hogy főleg hozzá köthetőek azok a részek, melyek jobban sikerültek. A szőkések, a büntetések és a befejezés, az tényleg jól megvolt csinálva. Igazából a teljes film is korrekt munka, egyáltalán nem egy rossz film, de számomra, túl sokat nem tudott nyújtani.

Pedig látom a próbálkozást arra, hogy valami többről is szóljon. A film tele van utalásokkal, főleg bibliai téma körben. De nem találtam meg a kapaszkodót, hogy miért. A végén egyértelmű, hogy a főszereplő Istent okolja azért, amiért őt ilyen emberré teremtette, akit semmi sem érdekel, semmi nem köti le, de ezen kívül? Ahogy említettem 3 karakter lényeges, ebből szerencsére a mellék karakterek betöltik szerepüket. Ott van az elején ellenséges, később kutya mód hűséges barát (Bika), és a végletekig rejtélyes, rettegett őr, aki egy szót sem szól, de a nézőt, a rabokkal együtt veri ki a hideg veríték, mikor megmozdul. Talán ők még emlékezetesebbek is, mint a főszereplő.

A többi karaktert se nem ismerjük meg, se nem szeretjük meg, sőt, a második büntetés után kifejezetten ellenszenvessé válnak. A főszereplő is távol áll tőlem, és bár a templomba megkapjuk a motivációját, azt egész addig nem tudtam átérezni (ott azért sikerült). Van pár erősebb jelenet, a szőkések és a büntetések, de a többi elég gyorsan felejtős, nem hiszem hogy pár hónap múlva a tojásos hülyeségen kívül, másra emlékezni fogok.

Viszont, valami más, végre a helyére került.

 Értékelem: 6

Műfaja: krimi, dráma