Egy a tucatból

1917

2020. január 23. 20:58 - Kergeboci

Nekem sikerült minden hírt és trailert elkerülnöm a vetítésig (persze azon kívül, hogy díjesőbe fürdették és mindenhol imádják). Így egy kicsit másra is számítottam. Grandiózus, látványos, feszült háborús pokoljárásról, test vagy legalábbis lövész árok közeli összecsapásokról, stb. Egyfajta első világháborús körképről. Nem teljesen azt kaptam, és nem is nagyon bántam.

Ez lesarkítva a Dunkirk, időrendben, hide-and-seek tálalásban. Bár fele annyira sem feszült, mint az (ami ugyan nem volt a szívem csücske, de a hangulatot meg kell adni neki), de ugyan úgy nagyon nagyon ember közeli történet (úgy értve, hogy az emberi sorsokra koncentrál). A kamera végig a főszereplőkön van, és a történet, a hadszíntér, csak a háttérben bontakozik ki. Egy légi csata kibontakozik a karakterek válla felett, futás közben távolodik a kamera, és látjuk a vesztükbe rohanó katonákat, stb. És a legnagyobb erénye, hogy levisz minket a lövészárkok legmélyére. Konkrétan várom, hogy megjelenjen hordozható formátumban, mert van mit nézni egy két álló képen is (a lövészárok részleteit, a felfűzött drótokat, a leszorult katonák rejtett zugait, a rögtönzött létrákat az oldalán, a különféle rangú katonák ruházatának legapróbb kis sajátosságait, stb). A díszletek, elsőrangúak, és részletesek.

Ami még kifogástalan, az a technika, főleg a kameramunka és a vágás. Nyílt vágás, 1 db van az egész film során (és az is egy ájulásként elsötétítésnek "álcázva", minden más vágás nagyon szépen elrejtve). Tehát olyan, mintha a szereplő 2 óráját, teljesen vágatlanul néznénk végig, úgy, hogy közben a kamera (és vele együtt a néző) lemegy velük a sárba, a habzó tajtékos folyóba, a hullák, a romok közé, a szűk és túlzsúfolt árkokba a tömegbe passzírozza előre magát a karaktereink nyomában. Egyszerűen zseniális. Ezért minden díjat oda, a The Revenant elbújhat mögötte (pedig annak is ez az aspektusa volt a legjobb). Zsigeri és kézzel fogható a küzdelem, hogy eljussunk a főszereplőkkel A-ból B-be.

Mert a történet az ennyi. El kell jutni az egyik frontvonalról a másikra. Mindezt két embernek, teljesen magukra hagyva, szembe az elpusztított, rommá lőtt pusztaságon át (ahol minden bokorban megbújhat egy mesterlövész), át az ellenség által megszállás alatt tartott romvároson keresztül. Lövést a szereplők részéről talán 5 db esetben ha látunk, inkább a folyamatos előrehaladás, a veszély elkerülése a cél. Pont ezért, kicsit lassú a film. A főszereplőkkel túlságosan nem tudunk azonosulni, kifejtve sem ők, sem a környezet nincs igazán. Annyit tudunk, hogy ha nem érünk oda, 1600 ember élete elvész. Ez elég mozgatórúgó a karaktereknek, de ennyi. A forgatókönyv, talán itt nem a legerősebb.

Mozi nézésre ajánlom, bár aki a technikai részét nem imádja, annak lehet egy kicsit fárasztó lesz.

Értékelem: 8

1917 (2019) on IMDb

Műfaja: dráma, háborús

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyatucatbol.blog.hu/api/trackback/id/tr6115423602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása