Az előző posztban véleményezett Cinefest első filmjének számomra, délelőtt 14 órakor, egy érzelmes drámának tűnő film lett kiszemelve.

Igazából ez úgy volt csalódás, hogy kellemes szájízzel távoztam. Ennek oka, hogy a film vontatott volt. Elsősorban azért, mert a tartalma, maximum egy kisfilm számára elégséges, de ugye ezt nagyjátékfilm kategóriára készült. Annak pedig van egy minimum időkorlátja (talán 1 óránál hosszabb?). Így hát a legegyszerűbb módszerrel élt a készítő, rengetek szép felvétel, andalító muzsika.

A történet, ami amúgy nem rossz, simán elmenne egy rendes film akár főszálának is, ha lenne még mellette valami egyéb. Itt is van, a főszereplő fiának vergődése, de ezt inkább nem nevezném külön álló szállnak. A lényeg az egyedül álló, paranormális tevékenységek után kutató anyuka és az őt kivizsgálásra felkérő özvegy férfi körül forog. Arról van szó, hogy az egykori férj, halott felesége szellemét véli felfedezni a házban. A rövid "nyomozás" során, elsősorban a beszélgetésekre összpontosít a film, az érzelmekre próbál, és nem csak próbál, de hat is. Pont ez utóbbi miatt jöttem ki végül is pozitívabb véleménnyel.

Mert így, összességében ez egy kellemes kis filmecske lett a magányról, az elengedésről és kicsit sutácskán a kapcsolat keresésről. Remek színészi játék, szép képek, jó kamerakezelés jellemzi. A vége számomra kifejezetten tetszetős lett, megnyugvást hozott nem csak a szereplők, de az én számomra is. Elengedtem a filmmel kapcsolatos korábbi gondjaimat, és előre tekintettem, kíváncsian a rám váró következő órákra.

 Értékelem: 5

Műfaja: dráma