Emlék beültetés. Egy perc a valóságban de egy teljes napi emlék az agynak. Szórakoztatás, kalandpark, kényelmesen a fotelban, sokkal valósághűbben mint ahogy az bármely VR eszközzel elérhető lenne.

És mi van, ha egy egész évet ültetünk be? Vagy egy évtizedet? Képes az agy ezt befogadni, van e egy "programozónak" joga ilyent alkotni? Lehet e, emberi hiba nélkül? Meddig lehet ezt húzni és milyen egyéb felhasználási módokra használjuk fel? Hol húzódik meg az etikus határt ebben az esetben?

"Kómából, agyhalál állapotából az élet visszaállítható biológiai programozás útján?"
Bevethetünk ilyen technológiát kiképzésekre? És büntetésekre, ahelyet hogy értékes épületeket, ételt, lényegében pénzt pazarolnák a rabok fizikai "rehabilitációjára", kiváltható e ez évek teljes elszigeteltségének emlékével?

Érdekes kérdéseket tesz fel a film, de a megválaszolásukat inkább a nézőkre hagyja. Az téma ellenére a film műfaja inkább a thriller felé billen, sem mint a scifi oldalára. Egy Black Mirror rész (főleg az első két évad részei), egy ilyen témát jobban kibont, mint ez az alkotás.
Kicsit kihagyott ziccernek tűnik, de 1,5 órát így is bőven megért. Ráadásul a felvetett témák, adnak jó időnyi beszédtémát, vagy legalább elmélkedni valót a nézők számára.

Értékelem: 6

Műfaja: krimi, misztikum, scifi