A pótoljuk az elmaradásainkat egyik újabb mérföldköve számomra, hiszen már hosszú évek óta mondogatom magamnak, hogy ezt a filmet látnom kell. Hiszen kisebb részleteiben már-már láttam, annyi utalás van rá filmekben, sorozatokban, videó és szöveges kritikákban, filmelemzésekben. Az ikonikus kerek asztal, a náci(tiszt?)ből lett doktor, az atombombán való lovaglás, mind ismerős volt számomra, így mind egy vígjátéknak, vagy egy erős szatírának ültem neki megnézni.
Aztán.. nem pont azt kaptam, amire számítottam. A történet, már legalábbis a főbb szállak, viszonylag komolyabbak. Ugyan a karakterek túljátszottak, és a felmerülő párbeszédek, ötletek (telefon beszélgetés a részeg orosz elnökkel, a bunkerháború és a poligámia szükségszerűsége, az R terv, a testnedvek tisztasága..) is elégé abszurdak.
Így, első megnézésre, nekem viszont kevés volt, inkább szatírikus elemeket felsorakoztató művész filmnek tudom tekinteni. Kicsit talán összecsapottnak hatott, bedobálva pár érdekes és agyament ötlet és téma, ami végül nincs is igazán kifejtve. Dr. Strangelove szerepeltetéséből is többre számítottam, nem hogy nem főszereplője a filmnek, de 3x5 percnél többet, nem is használja a rendező.
Egy biztos, egyedi és megvan a hangulata, és kétség kívül volt hatása a filmtörténelemre. 1964-es film, így elégé esélytelen, hogy úgy lássam, ahogy akkor látták az emberek, és nem kétséges, hogy egyszer még újrázni fogom, hátha több értéket felfedezek majd még benne.
Értékelem: 7
Műfaja: vígjáték, háborús
