Mikor kijött a hír, hogy készül a Tetris film, pont annyira nem érdekelt, mint a Pixels rettenet. Jó, talán egy kicsi katasztrófa turizmus kíváncsiság bennem volt, hogy mégis milyen filmet lehet csinálni a tetrisről. Nos, életrajzi filmet.
Mármint, valódi történet inspirálta életrajzi filmet. A stáblista közben bevágott valódi felvételek ellenére is biztos vagyok, hogy az egész filmből annyi igaz, hogy a két figura találkozott egymással.
Ettől függetlenül, és annak ellenére, hogy a film lényegében egy jogi hercehurca köré szőtt alig 4 helyszínes, kié lesz a zsozsó mozi, piszok jól működött.
Ennek oka, a fentiek tálalása.
Egyrészt, bár keveset foglalkozik a játék eredetével és elterjedésével, azért pont kapunk annyi betekintést, ami bármely IT kockát és számítógépes játék ősrajongót elszórakoztat. A játék eredeti formája, a programkódok, a GameBoy megjelenése, stílusos lett, már-már azt kell mondanom, hogy őszinte rajongásnak tűnik (és ezt a rajongót testesíti meg a főszereplő amúgy aranyos és kissé naiv karaktere is).
Másrészt, a 8 bites grafikával előadott átvezető jelenetek önmagában feldobják a rohamtempóba elhadart információ áradatot, másrészt ez a kémfilmes felütés, ami a film felétől lesz jellemző, még egy jó adag feszültséget is kölcsönöz a filmnek.
A színészeket imádtam, pedig némileg egyensúlyoztak a túljátszás és aluljátszás határán (Anthony Boyle-al például megnéznék egy fiatal Al Pacino életrajzi filmet, mikor felforr az agya és kirobban, egy az egyben őt idézi), a képi világ szürkén oroszos, a zene meg szintis-80asévek-oroszos-japános-amerikaias vegyes saláta. Illett az eszement tempóhoz.
Értékelem: 7
Műfaja: életrajzi, dráma, történelmi
