Nocsak, kettő Aamir Khan film is van a listán. Mivel a Dangal nem is oly régen volt tőle, így inkább egy animét választok. Nem csak azért, mert Kocka Disputa ezt is ajánlotta, hanem mert régen szerettem az érzelmes és elgondolkodtató animékat (nem az echis hülyéskedéseket), és ez itt most jónak ígérkezik.

A vártnak megfelelően, a kezdés valami szemkápráztató volt. A rajzolási stílus remek, nagyon dinamikus és rendkívül színes. Konkrétan öröm a szemnek. A zene modernebb, japános, a látványvilághoz jól illeszkedik. Aztán jön a történet. Egy első látásra elégé sablonos, testcserés történet. Japán két végletében, a nagyvárosi Tokióban és egy vidéki falvacskában él a két főszereplőnk. A maguk módján egyik sem tud igazán beilleszkedni környezetükbe, mindaddig, amíg egy este álmukban helyet nem cserélnek a másikuk testében.

Nagyjából itt egy legyintéssel le is lehetne tudni az egészet, csak hogy ott van egy (pár) DE. Egyrészt egészen élvezetes lett az alap történet, nagyon jól működik a kémia a két sosem találkozik egymással főszereplő között (ami így leírva kicsit furcsán is hangzik). A másik, a csavar. Jó, nem találta fel itt sem a spanyol viaszt, de az egész történetnek add egy teljesen új értelmezést. És ami ezt az új irányt megtámogatja, az maga a hangulat. Számomra nagyon erősen megidéződött a Life is Strange játék hatása. Az elkerülhetetlen vég érzése, az egymásba fonódó kapcsolatok, a keser-édes pillanatok. Lehet hogy csak (remélem nem csak) ezért, de nekem ez most nagyon sokat tudott nyújtani.

Értékelem: 8

Műfaja: animációs, dráma, fantasztikum