Még fekete fehér TV-n láttam, gyerekként először. Nem is igazán értettem, hogy miért sír a bácsi a szobor előtt. De már akkor megfogott a felfedezés hangulata, ahogy az ismeretlenbe landolva, elkezdik felfedezni a bolygót, a sokk, mikor a majmok megjelennek, a zavar, mely e felfordított világrend okozott.
Azóta persze láttam érettebb fejjel is, olvastam a könyvet, nem is egyszer. És így, (a film szemszögéből számítva) 56 (nálam kb 25-30) évvel később, ez a hangulat, ez a történet, ez a világkép még mindig működik.
Látvány terén sem öregedett rosszul, és még a maszkok is teljesen vállalhatóak a mai napig is (bár a szájmozgás hiánya azért ma már kicsit zavaró).
Ami kifejezetten tetszett, azok a valódi helyszínek. A főszereplők kint vannak a sivatagba, megmásszák a sziklát, lesétálnak 100 métereket, egy egy jól beállított jelenet kedvéért. Annyira kézzelfogható, annyira be tud vonni, még most is, nem hogy gyerekként.
Mivel háború ellenes filmként, egyfajta az emberi önpusztítás ellen írt kinyilatkoztatásként készült el, a mondanivalójából semmit sem veszített. Sőt.
A folytatásait most nem tervezem megnézni, ellenben...
Értékelem: 8
Műfaja: kaland, sci-fi
