Rachel McAdamset bárhol, bármikor, bármiben. Itt is, Ő volt az egyetlen fénypontja ennek az egész filmnek. Nem is akarom nagyon bántani, mert a teljes értéktelensége ellenére is volt valami bája, ami valahogy azért elnézette magát, bár jó 30-40 perccel hosszabb a kelleténél.

Egy ilyen fimnél, mi lehet(ne) a központi téma? A dalok Vártam egy kicsit nagyobb parodizálást, de nem vitték túlzásba. A főcímdal (mármint a Husavik) is csak azért kiemelkedő, mert végig kellett hallgatni az előtte lévőket. A film közepénél lévő közös "hírességekkel" való éneklés pedig annyira botrányosan erőltetett és szar volt, hogy csak azért egy teljes pont levonás jár neki az IMDB-n.

Annyira nem volt szörnyű az egész, hogy túlságosan fájjon, annyira nem volt abszurd, hogy túlságosan vicces legyen. Így valahogy nálam a kettő között megült. Nosztalgiának elment, de élvezeti faktornak nem, hogy 40-50 éves emberek 10 évesek értelmi szintjén játszanak. Bár McAdamsnek még ez is jól állt.

Értékelem: 5

Műfaja: vígjáték, zenés