Egy a tucatból

Capharnaüm

2021. január 20. 22:24 - Kergeboci

Kafarnaum: A remény útja

IMDb Top 250 - 116.

Huszonhetedik távoli:

116. Kafarnaum: A remény útja (2018)         kiválasztott
117. Fel! (2009)                                                korábban: 7
118. Szigorúan bizalmas (1997)
119. Gyalog galopp (1975)                               korábban: 8
120. Felperzselt föld (2010)                             imdb250: 8

Egy nem túl régi film, melyre még emlékszem is a 2019-es Oscar átadóról. Ott akkor a Roma vitte a díjat (idegen nyelvű filmek kategóriában). Már nem emlékszem miért, de már akkor felkerült a listámra, de azóta is több, általam követett vloger vagy podcast műsorában szembe jött.

Most már tudom is, hogy miért. Bár nekem vannak fenntartásaim ezzel kapcsolatban, de azt el kell ismernem, hogy erőteljes és hatásos alkotás lett. Ahogy az előző felzárkózásomat, ezt is nagyon nehéz volt nézni. Ahhoz képest, sokkal néző "barátibb", de a történet és a helyszín, az egyszerűen szívfacsaró és nyugtalanító.

Libanon sűrű városainak nyomor negyedeiben járunk, egy mélyszegénységben élő család, abból is a 8 gyermek egyikének sorsát követve végig. A nyomor szó szerint értendő, a gyerekek ahogy járni megtanulnak, már az utcát járják, koldulnak vagy a helyi árusoknak segítenek be némi aprópénzért. A szülők is vagy a baj forrását vagy a pénzszerzési lehetőséget látják meg csak bennük, bár ez a kép, némileg a film vége felé tartott tárgyalás során, kicsit árnyalódik. Mindenesetre a film konfliktusát az okozza, hogy a fiú gyermek imádott 11 éves lánytestvérét, odavetik a helyi házúr/munkáltató (?) ágyába, hadd vigye, ha cserébe megmaradhatnak a lakásban, amit tőle "bérelnek".

A fiú ezen teljesen kiakadva megszökik otthonról, és elindul hogy egyedül boldoguljon. Itt aztán megismerkedünk egy menekülttel, és valahogy még mélyebbre zuhanunk a kilátástalanságba. Mindezt olyan erős színészi játékkal és helyszínekkel, hogy az már zsigeri. Ahogy utána olvastam, nem véletlen, hiszen a képernyőn látottak nagyban fedik a valóságot, és a színészek sokszor maguk is az utcáról jött, a nyomort ismerő valódi emberek.

A film erőssége ez a hitelesség, és az elején elhangzó gyermetegnek hangzó felütés, azaz hogy a fiú, be akarja perelni a szüleit, a végére teljesen átérezhető és súlyos mondanivalóvá teljesedik ki. Mindazonáltal tisztán csak  sulykol, és talán a bemutatáson kívül, mással nem szolgál. Figyelemfelkeltő alkotás, de számomra egy erős felkiáltásnál nem több. És hiába olvastam utána, hívták fel a figyelmemet az apró részletekbe elrejtett utalásokra, imázsokra, sokadszori újranézésre nem tudnám ajánlani.

Értékelem: 7

Kafarnaum: A remény útja (2018) on IMDb

Műfaja: dráma

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyatucatbol.blog.hu/api/trackback/id/tr5116397754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása