Ez a vígjáték műfaj manapság, egy két nem-konvencionális darabot (tipikusan más műfajokkal párosítva, mint pl. a Ready or Not) leszámítva, sajnos a tucat alpári-fingos, vagy kövér ember esik-kelik poénokon vergődő, számomra közel élvezhetetlen tucat termékekből áll. Ritkán szánom rá magamat egy-egy új megnézésére, ez talán a listámból is látszik.

Azonban Andy Samberg neve nálam jó emlékeket hozz fel. Nem mondom, hogy rajongó lennék, de mint a Lonely Island, mint a Brooklyn 99 hozza nálam a minimum magamban mosolygós élvezhető szintet, amire szükségem van. Nem mondom, hogy a komédia királya lenne, hiszen sokszor közvetlen, kicsit paraszt humor az erőssége, de mégis van benne némi emberibb, egyszerűen fogalmazva bája az egész embernek. Erre számítottam ettől a filmtől és. És megkaptam

Nagyon rég szórakoztam ilyen jól egy vígjátékon. Az amúgy már ezer helyről ismert idő-hurok történetet (a Groundhog Day-ben is megjátszott szerelmi szállal karöltve), sikerült egy szerethető, kedves, újszerű köntösbe átültetni. A film nagy erőssége a két központi karakter és a köztük lévő kémia. Nagyon jól működnek együtt, mondjuk a történet is csak köréjük van írva, mindenki más csak a díszlet része. Semmi nagy megfejtés nincs a filmben, de remek kis kikapcsolódás volt, több mosollyal és felröhögéssel, mint amire előzetesen számítottam.

Értékelem: 6

Műfaja: komédia, fantasztikum, misztikus