Ezt a kört ki akarom maxolni. Nem azért hogy meglegyen a 4. teljes köröm, hanem mert két nagyon fontos film maradt ki nálam ezek közül. Az egyik a világ legjobb forgatókönyvét (általános véleményre építve) és újszerű filmnoir-os hangultatával vívta ki a helyét a listában, a másik a témájával és a nagyszerű színészi gárdájával.

Bátor vállalkozás lehetett ez a maga nevében. 1961-ben, alig 12 évvel az utolsó per után, ráadásul azzal a közönyös és megbocsájtó (felejtő) korszellemmel, amit a film rendre ütköztet a háború szörnyűségeit túlélt és látott emberek bosszúvágyával vagy igazság érzetével, elégé meredek területre merészkedett. És az akadályokat remekül vette.

Ez a film lehetett volna egy adott kor kritikája, lehetett volna egy politikai nézet egyoldalú élharcosa, vagy éppen az új szellemiség létjogosultságának igazolója. De Stanley Kramer rendezőnek és Abby Mann (a regény és a forgatókönyv írójának) sikerült mindenből is merítenie úgy, hogy egyik oldal mellett sem kötelezi el magát. Ennek végeredményeként, egy nagyon elgondolkodtató, nagyon sokrétű, sokszor zavarba hozó alkotás lett.

Mindezt a kor remek színészei előadásában. Kivétel nélkül, mindenki remekelt a szerepében. Ehhez sokat hozzátettek a párbeszédek és monológok, amiket a színészek a karaktereikhez kaptak.

Ha kritikával kéne élnem, talán csak azt hoznám fel, hogy néha, főleg a tárgyaláson kívül eső részek kicsit leülnek, hogy a főbíró karaktere a kísérletek ellenére sem kapja meg a rendes rálátást a háború alatti németek gondolataiba (pedig erre épít a film), illetve hogy kicsit többet is foglalkozhatott volna a perek alatti politikai világképpel, vagy éppen az ítéletre várók múltjával és értékrendjével. Mondjuk így is 3 órás az alkotás, de mondjuk a közepén található sokkoló és felkavaró képsorok helyére, lehetett volna ezekből is építkezni még.

Ezek mellett is, bátran merem a Tizenkét dühös ember mellé állítani, nagyon sok a hasonlóság, és nem csak abban a tekintetben, hogy mindkét film részben kamaradarabnak felfogható vagy hogy fekete fehérben játszódó párbeszéd központúak. A sok felvetett kérdést itt ugyan a karakterek megválaszolják, viszont mindegyik válasz, a saját vélemény vagy politikai nyomás hatására különböző, a nézőre bízva azt, hogy eldöntse, Ő mit gondol a témáról.

Értékelem: 8

Műfaja: dráma, háborús