MDb Top 250 - 160.
Tizenkilencedik út:
156. A hetedik pecsét (1957) imdb250: 7
157. A szoba (2015) korábban: 8
158. Trainspotting (1996) korábban: 8
159. Nem vénnek való vidék (2007) korábban: 7
160. Az elefántember (1980) kiválasztott
Nem vagyok éppen nagy David Lynch rajongó, bár az is igaz, hogy az ismertségem is viszonylag rövid a rendezővel. Így hát pótlom az egyik legjobbra értékelt filmjével a lemaradásomat.
Alapvetően egy elborult filmre számítottam az eddigi ismereteim alapján. A kezdő képsorok ezt is kezdték előre vetíteni, de csak azért, hogy utána meglepődjek, mennyire visszafogott, mennyire szentimentális és földhöz ragadt alkotás lett ez.
A megvalósítása stílusos, a fekete-fehér kép és az 1860-as évekbeli füstös, szenes Anglia utcái, remekül illenek egymáshoz. A zene, a kamerakezelés, vágás nem maradt emlékezetes, a színészi játék, annál jobban. John Hurt munkája sem lehetett egyszerű e maszk alatt (vagy egy ilyen korlátozott karakt mögött), de Anthony Hopkins is kitett magáért. Visszafogott (csak időnként teátrális) szimpatikus karaktere, végig fogja a néző kezét. Még ha néha főleg a bűntudata révén cselekszik helyesen, ő az erkölcsi iránytűje a filmnek. Kár, hogy a karakteréből nem hoztak ki kicsit több vívódást, karakter fejlődést.
A hangulat alapvetően sötét és nyomasztó, de az emberi árnyoldal mellett, szerencsére bemutatja a jó oldalunkat is, az együttérzést, a szeretetet. A mondanivalója lesarkítva az, hogy az emberség, a "szépség" belül lakozik, nem kívül. Bár néha ezzel a mondanivalójával kicsit hatás vadász, mégsem éreztem azt, hogy erőszakosan sulykolnák belém az író és rendező álláspontját.
Azonban hiába nem voltak komolyabb bajaim a filmmel, az mégsem tudott hozzám szólni. Nem fogott meg egy kicsit sem, nem látom azt sem, hol lehetett volna sokkal jobb, egyszerűen, ez nekem most egy kicsit feleslegesnek tűnt. Hajlanék a 7 pont felé, de nem igazán tudnám kiemelni, hogy miért. Így hát maradok ma kicsit pesszimistább.
Értékelem: 6
Műfaja: életrajzi, dráma