Egy a tucatból

The Bridge on the River Kwai

2020. augusztus 09. 13:48 - Kergeboci

Híd a Kwai folyón

MDb Top 250 - 165.

Tizennyolcadik szakasz:

161. Andhadhun (2018)
162. Hatodik érzék (1999)           korábban látott: 9
163. Viharsziget (2010)               korábban látott: 7
164. A dolog (1982)                    korábban látott: 8
165. Híd a Kwai folyón (1957)   korábban látott: 8 / kiválasztott

Annak örülök, hogy ez a projekt elérte azt, hogy felkeltse az indiai Andhadhun a figyelmemet. Terveztem is megnézni, de egyszerűen nem találok magyar feliratot hozzá. Az, hogy indiai nyelven nézzem, angol felirattal, most így hirtelen nem tűnt túl szórakoztatónak. De megjegyzem a címét, hátha lesz még idehaza valami művész moziban egyszer majd bemutatva. Addig is, egy korábban látott film mellett döntöttem. Ezt a filmet számtalanszor láttam már gyerekkoromban, és ha más nem az alap történet és a zene szépen megmaradt az emlékeimben.

Amire nem emlékezte teljesen, az a hossza. Megvan, hogy gyerekként ezek a régi, epikus filmek ilyen egész napos programnak tűntek, és igen, 2,5 óráról beszélünk. Ami viszont meglepett, hogy így felnőtt fejjel, nem tűnt ennyinek. Annyi minden történik a filmben, hogy ezt az időt bőven ki tudta tölteni a rendező/író. Van egy hosszú felvezetés a tábort irányító japán ezredes és a hadifoglyok között rendet tartó angol tiszt közötti "párbajáról", az elvek harcáról, e két karakter jellemfordulásáról, de megy mellette egy szál a hadifoglyok szökésén át, a szabotázs komandósok kiképzéséről és bevetéséről is. A film alatt egy percre sem tudtam unatkozni, igaz, annyira nem is tudtam belemélyedni amennyire azt először reméltem.

A film, ahogy a karakterei, kicsit sem egyértelmű, egysíkú. Minden és mindenki megkérdőjelezhető. Amíg Szaito-t egy brutális önkényúrként képzeljük el, addig az Alec Guinness által megformált karaktert pedig a nyugat büszke, példa mutató tisztjeként. De a film közben, mindkét karakter árnyalódik. Szaito félre tudja végül dobni büszkeségét és előítéleteit, miközben az angol ezredes elvakultan próbál valami jelentőst létrehozni, valamit, ami miatt neve tovább él, és észre se veszi, hogy közben az ellenség érdekeit szolgálja ki.

De ugyan így érdekes karakter a célt mindenek felett tartó kommandós kapitány is, aki hiába van az úgymond "jó" oldalon, eltökéltsége erősen reflektál a japán ezredes kezdeti karakterére, képes mindent és mindenkit feláldozni a cél érdekében. Józanságot ebbe a világban talán egyedül csak az orvos tiszt és az amerikai próbál képviselni, de az ő karaktereik és élet felfogásuk is folyamatosan ütköztetve van a többiekével, és főleg az amerikai részéről, bőven van fejlődés ott is.

Ami még az egészet megtámogatja, az a helyszín, a valódi, kézzel fogható környezet. Látványos tájon, látványos díszletek között járunk, kint a vadonban, és nem egy stúdió négy fala között. A zene, szerencsére elégé ikonikus, és még sincs túl játszva. Kicsit féltem tőle, hogy amolyan Indiana Jones félre percenként megszólal dallam lesz, de meglepően keveset használják. Rengetek statiszta, több főbb szereplő, érdekes történet, érdekes karakterek. A film vége is emlékezetes marad, itt jövünk rá igazán, a híd szimbolikájára, a háború értelmetlenségére ("Madness! Madness!").

Értékelem: 8

Híd a Kwai folyón (1957) on IMDb

Műfaja: akció, dráma, háborús

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyatucatbol.blog.hu/api/trackback/id/tr4916119692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása