Nem egy könnyű darabot választottam magamnak, de filmes tekintetben kihagyhatatlan darabot. Ugyan gyermekként már láttam, de csak az maradt meg, hogy milyen jót aludtam a film közepén a dunyha alatt, illetve arra, hogy a végén milyen kiállhatatlan emberek nyúzták egymást és magukat. Nem értettem, nem is lehettem még rá felkészülve. Azt azonban azóta is tudom, hogy egy 4 órás eposz, 1939-ből, mely azóta is megosztja a nézőket, de továbbra is ott él a köztudatban (és nem csak a botrányokra gondolva).

Az kicsit se érdekel, hogy az akkor ismert normák (főleg, hogy az alapja egy könyv, ami témája a rabszolgatartó déli államok egyik nemesének története), mennyire bántják a mai ember szemét, de az inkább, hogy egy ilyen régi film, ráadásul ilyen hosszal, mit tud még ma felmutatni. És azt kell mondanom, hogy sokkal többet, mint azt én valaha is gondoltam. Nem mondom, hogy nem volt hosszú, két részletben néztem meg. Azt se, hogy nem öregedett egy kicsit sem. Dehogynem. De ami elvehetetlen tőle, az a a látvány világ, a hangulat, maga a film élmény.

Persze, az egymásra vetített hátterek, a (egyébként csodálatos) festett hátterek persze ma már szembe tűnőek. Ahogy a film zenéje és a színészi játék is sokszor színpadias, régies. A mondani való, a színes bőrűek kezelése, és a családon belüli erőszak bemutatása, erősen megkérdőjelezhető. De minden színész játéka lekötött, főleg Melanie karaktere. Az őt játszó színésznő, Olivia de Havilland, idén halt meg 104 évesen (és nem csak az életkora, de az életpályája is lenyűgöző, érdemes utána olvasni). A főszerepben nem titkoltam, az erős, túlélésre kényszerült nők állnak, akik megtesznek minden tőlük telhetőt (ki így, ki úgy) és akik körül a többi karakter, csak mint bolygó körül a hold, úgy kering. És a film bátran (főleg akkor) merte bemutatni azt, hogy bizonyos célok elérése, hogy teheti tönkre mások életét, még akkor is, ha ezt a film főszereplője lépi meg. Akire nyugodtan rá lehet mondani azt, hogy elkényeztetett kis libából, számító, mindenkit kihasználó nővé változott, de közben ott van a karakterútban az őrlődés a barátság a szerelem és a vágy között, ráadásul végig kompetens, eltökélt és ami a legfontosabb, túlélő marad.

Meglepő volt látni, hogy bemerik azt is mutatni, ahogy felragyog az arca egy szexuálisan aktív éjszaka után, és meg lehet szólni amiatt, hogy ennek a kiinduló pontja konkrétan a családon belül elkövetett nemi erőszak volt. De necces téma még ezen felül is van bőven, és bizony a végére úgy hullanak el az emberek és esnek szét a kapcsolatok, hogy az kicsit sem tűnik mai szemmel (klasszikus értelemben vett) Hollywood kompatibilisnek.

Nehéz és sokrétű film, és az a teljesítmény, amit akkor letettek az asztalra, az lenyűgöző. Azon a ma már szembetűnő pár vágási és képillesztési problémán kívül. nagyon belekötni nem is akarok, nem is tudok. A díszletek, a kosztümök, a kamera kezelés, a fényezés, mind mind remek. A történet is kalandos, sok karakter életútját végig követi, így ezek összességében, nézeti magát. Talán túlságosan is karakter központú, így magáról az akkor eltűnt déli világról, túl sokat nem tudunk meg, de talán ez nem is nagy baj. Sok rétű film, bőven van benne rengetek beszéd és vita téma. Erre tudom azt mondani, hogy egyszer látni kell.

Értékelem: 8

Műfaja: dráma, történelmi, romantikus