Tehát gyorsan a 10. körben sort kerítek egy régi kiszemeltre is. Szeretem Stephen King novelláit, legyen az fantasztikum, horror vagy egy sallang nélküli dráma. Bármi került a kezembe tőle, mindegyik olvastatta magát, saját világot teremtett körém. Mert mindig elkalandozni, és hagyni időt arra, hogy kicsit körbe jár hassam a kort, azt a kis várost, vagy azt a csapatot, amikről és akikről a könyv szól. A jobb film adaptációi (A remény rabjai, IT, Halálsoron) is ezt a módszert követik, így reménykedtem benne, hogy az Állj mellém! is ezt a sort fogja erősíteni.

A történet az 50-es évek végén játszódik, ahol is egy csapat fiatal, középiskola előtt álló gyerek, tudomást szerezvén, egy holttestről, útra kelnek, hogy megnézzék közelebbről (nem utolsó sorban pedig, hogy híresek legyen azáltal, hogy ők találtak rá az eltűnt fiú maradványaira). Azonban azok, akiktől hallották a pletykát, a kisváros balhés tinédzser bandája, hasonló ötlettel állnak elő, így a konfliktus, a néző számára elkerülhetetlennek látszik. Ez a tény, hogy a két csapat, egyazon cél felé tart, add egy szorongó érzést, az amúgy teljesen egyszerű alapfelállásnak, kicsit izgalmassá téve az amúgy sem unalmas történet vezetést. Mert igaz, hogy nem történik semmi azon kívül, hogy pár fiú sétál és beszélget, de mindezt olyan színészi játékkal, hangulattal és stílussal hozta össze a rendező és a forgatókönyv író, hogy nem véletlen válhatott belőle klasszikus.

A mondanivaló egyszerű és letisztult, és ez igazából jellemző a film egészére is. Jól érthető történet, egyszerű mégis szép fényképezés, hatásos párbeszédek. Bár igaz, hogy az elhangzott mondatok, kicsit élet idegenek a 12-14 éves gyermekek szájából, mégis relevánsak a társadalom szempontjából. Hiába vagyunk ugyan az ártatlan gyermekkorban és kapjuk a nosztalgia elemeket ezen korszakból (a barátság fontossága, a felfedezés izgalma), nagyon is tudatában vannak a karakterek, milyen szülői és társadalmi kényszer és nyomás helyezkedik rájuk, mennyire ki van kövezve az útjuk már csak a születésük vagy családtagjaik által, milyen kilátástalannak tűnik ezekből a keretekből, láncokból kiszabadulni. Így a hangulat kicsit melankolikus, és egy percre sem felejtjük el azt, hogy mi nézők, már a film első percétől kezdve tudjuk, nagyjából milyen jövő is vár, a két főszereplőre. Na meg, talán emlékszünk a saját fiatalságunkra, és arra, hogy mi maradt az akkori barátságokból, milyen embereknek merre fordult az útja.

Nyugodtan lehetett volna hatásvadászabb, látványosabb, fordulatosabb, a témában benne volt, de a készítők ehelyett inkább eltalálták azt a hangulatot, ami nálam most kicsit többet hozzáadtak a filmhez. Elérték azt, amit az elején említett novellák és filmek tudtak, hogy nem csak a film történetében, hanem általa, a sajátomban is el tudtam merülni, és megnézése után bőven van miről beszélnem, mit átgondolnom és éreznem.

Értékelem: 8

Műfaja: akció, dráma