Az az igazság, hogy ez volt az első olyan csoportkör, amit nagyon nem akartam megcsinálni. Sajnos a 3 db korábban látott film, még élénken él az emlékezetemben (ebből 2 nem is túl régi emlék), a másik kettő pedig nagyon távol áll az érdeklődési körömtől. Tudom, hogy ennek az egész "játéknak" az lenne a célja, hogy olyanokat pótoljak, amiket vagy még sosem láttam, vagy amúgy sosem néznék meg. De nem vagyok hajlandó Andrej Tarkovszkij filmet megnézni. Nem érdekel, hogy milyen nagy művész, és hogy én vagyok alulképzett kis senki, aki nem tud felnőni a munkásságaihoz (hasonlóan mikor órákat áradoznak egy fehér vászon előtt, amire a tisztelt "művész" ráfreccsentett három csepp festéket.. aztán húúúú .. haaa.. mekkora társadalom kritika..). Szóval őt kizártam. Tehát egy versenyző maradt. Indiai film. Ahogy már a többi körben is kifejtettem, vakon állítom, hogy ezek a filmek csak azért kerülnek ide, mert hogy túl nagy a szavazó táboruk. De akkor is.. inkább ez.

Sokáig húztam, vártam a hangulatot, hogy valami zenés és színes dologra vágyjon a szervezetem. A kényszerített éneklős és táncos jeleneteket már a nyugati kultúra filmjeiben is nehezen bírom elviselni, de a túljátszott színpadias színészet sem tartozik kifejezetten a kedvenceim közé, szóval voltak bőven fenntartásaim a megnézése előtt.

Nos, bár ez a film, jóval visszafogottabban bánik ezekkel az eszközökkel, azért az első felében jócskán be tudott néha zavarni. A kamerakezelés is inkább TV filmes vagy zene klippes, a szereplők is, mintha onnan hozták volna "tehetségüket".
Aztán, ahogy telt az idő, úgy kezdtem egyre jobban befogadni ezt a kicsit másfajta élményt, kezdtem el megkedvelni a fiatal társaságot, élvezni és érezni ennek a világnak a hangulatát.

Az indiai angol elnyomás ellen lázadó fiatalokról készül egy dokumentum film a jelen korban (mármint, 14 évvel ezelőtt), egy elég vegyes társaság főszereplésével. A gondtalan fiatalság mögött azonban meghúzódnak olyan problémák, mint a felelősségtől való félelem, a szülőknek és a vallásnak való megfelelési kényszer, a muszlim és hindu vallás ellentéte. És ahogy a fiúk egyre jobban kezdik bele élni a szerepükbe magukat, egyre jobban megismerik a lázadás körülményeit, áldozatait, a forradalmárok önfeláldozását, úgy kezdik kicsit máshogy látni saját helyüket társadalomban, veszik észre a nyilvánvaló problémákat.

A film második felében megváltozik a hangsúly, és egy tragédia hamar véresen komoly helyzetbe sodorja őket. Erős kritikával illeti az akkori Indiai kormányt, és olvasva a közelmúlt híreit, nem sokkal javult azóta se a helyzet. Nem mondom, hogy a forgatókönyv nem él hatásvadász eszközökkel, de azt kell mondjam, hogy jól csinálja, mert ténylegesen hatással volt rám a látottak és az átéltek.

Nem hittem volna, hogy szeretni fogom ezt a filmet (még a nézése közben sem), de minden (számomra) hibája ellenére is, élvezetes, megható és emlékezetes élmény lett.

Értékelem: 7

Műfaja: komédia, dráma