Egyfajta társadalom kritika, bár nem pont abból a szemszögből, mint amire számítottam a helyszínből adódóan (Párizs egy külvárosának kever rasszú közege). A hangsúly nem a telep (lakónegyed) lakóinak egymásnak feszülése, sokkal inkább a társadalmi rétegek és a rendfenntartó/elnyomó hatalom közti feszültségről szól. Ugyanis egy rendőrségi kihallgatás, mint azt később látni fogjuk, nem rendhagyó módon, túlságosan is elfajul, és az áldozatául esett fiatal kórházba kerül. Erre a hírre tör ki al lázadás aznap éjjel, kocsikat gyújtogatnak, boltokat fosztogatnak, rendőrökre támadnak.. És az este folyamán, az egyik zsaru, elhagyja a fegyverét.

Másnapra a feszültség nem is, de a lázongás kicsit lenyugszik, és a film 3 főszereplője, elindul egy útra, ami igazából egy tipikus tinifilm is lehetne. Bandázás, egy kis fű itt-ott, vonatozás, hőzöngés a belvárosban. Csakhogy az egyikőjüknél, ott a fegyver. És ez a tény, végig baljóslatú sötét felhőként vet árnyékot a nap eseményeire, nem egy vidám lezárás végét előrevetítve.

És ez a hangulat az, ami igazán nézeti a filmet. Mert valljuk be, maga a történet, nem igazán érdekes, a szereplők sem a legszimpatikusabbak. Valószínűleg sejtésünk is van arról, merre tart a film.. De a körítés, az sokkal érdekesebb. A hogyan. Érdekes betekintést kaphatunk eme "zárt" világ kettősségéről, a bűnözésről, a drogokról, miközben láthatjuk a menekülési lehetőségeket, a táncot, a zenét, a sportot. A film fekete fehér világa remekül illik a külvárosi nyomorhoz, ahol a fiataloknak (jó, egy kicsit túldramatizálva) nincs sok esélyük a kitörésre. Pedig, Hubert szemszögéből láthatjuk, hogy próbálkoznak, csak az élet valahogy mindig visszahúzza őket.

Kicsit tartottam tőle, mert olvastam, hogy miről szól, de jobban lekötött, mint gondoltam volna. 1,5 óra csupán, és az elején erőltettetnek tűnő színjáték ellenére is, egészen megkedvelhetőek lettek a srácok a végére. Vagy legalábbis, kicsit jobban megérthetőek.

Értékelem: 7

Műfaja: krimi, dráma