Az elmúlt évek, évtizedek során, a kedvenc filmes univerzumaiban elkövetett merényleteknek hála, elvárások nélkül ültem be a filmre, de még így is sikerült bántania. Pedig nem teljesen arról van szó, hogy valami nézhetetlen, vagy éppen mítosz romboló hatása lenne, mint ahogy azt a Prometheus és a vállalhatatlan Covenant tette.

Nézzük csak film ként. Egy erősen közepes alkotásról beszélünk, félelmetes hibákkal. A forgatókönyv olyan, mint egy összefoltozott terítő nagymamám asztalán. Az egész film olyan, mintha boncasztalon vagdosták volna fel majd varták volna újra össze, szép nagy darabokat kihagyva vagy kukába dobva.

De cserébe vannak Shane Black karakterkezdemények, akiket egy másfajta filmben talán el is tudnék képzelni, de itt csak az általános, nem túl erős színvonalnak a támfalát képezték. Ez így talán nem is igaz. Ez akció vígjáték színvonalhoz bőven jók voltak. Csak nem vagyok benne biztos, hogy ez akar lenni a film. Vagy talán csak a címszereplő nem ehhez a műfajhoz illeszkedik a legjobban.

A látvány világ a CGI-t nem számítva jó volt. A maszk munka remek, a lényt egy labor közepén tombolni látni, gyerek kori álom volt. Úgy is nézett ki, ahogy én azt megálmodtam. De aztán érkezik pár CGI elem is a vászonra, ami annyira kilógott, hogy végül teljesen kiölte a nosztalgikus hangulatot.

A történet nem volt túl érdekes, sőt, nevezhetném kicsit bugyutának, a leszámolás, az utolsó 20 perc, már már katasztrófa volt, mégsem unatkoztam 2-2 percnél tovább, mindig volt valami ami lekötötte a figyelmemet. Uram bocsáss, még szórakozni is tudtam rajta, amint úgy kezdtem el rá nézni, ahogy azt a karakterek léte megkövetelte. Így, mint egy film, egy erős közepes, talán az én érték rendszeremben 6 pontot meg is érne.

Csak aztán ott van az a tény, hogy ez egy Predator film.

Kezdjük messziről. Az egyik kedvenc fantasy-sci-fi univerzumom, a Star Wars. A klasszikus 3 részes eposzi mese, csodálatos univerzummá bővült a játékok (főleg a KOTOR 1-2) által, majd (mármint előtte) elkészült egy tökéletes folytatás, Timothy Zahn keze által. Szerintem a legtöbb rajongó azokat a könyveket tartja az igazi folytatásnak. Mi volt Hollywood véleménye? Kukába az egésszel, kapjunk egy filmként pocsék univerzum romboló előzmény triológiát, és látványos modern akció katyvaszá gyúrt remake folytatást. Igazán köszönjük.

A kedvenc szörnyes horror szörnyem, a Xenomorph. Az Alien, a szememben a mai napig a legsötétebb, legerősebb horror film, scifi köntösben. A második részt is szeretem, sikerült az akció orgia ellenére vállalható, de ami a legfontosabb, az univerzumot bővítő és erősítő!! filmet készíteni. Hatalmas szerepe van az egyik legjobb folytatások létrejöttébe, amelyek Steve Perry és David Bischoff sajátos poszt apokaliptikus hangulattal átszőtt regényei képviselnek. Olyan epikus folytatások készülhettek volna belőle. És mit kaptunk. Egy, a rendező teremtés fóbiáját kielégítő új világot, amit még ha folytattak volna, talán értelmes dolog is születhetett volna belőle. Na meg a furulyázós droidos szánalmat, ami a fentebb említett pusztulatos midiklorián szinten gyalázta le az elmúlt évtizedek során kialakult rajongói élményeket és reményeket.

Volt aztán pár átkötő alkotás, melyről nem szeretnék beszélni.

És itt a Ragadozó világa. Ez a lény talán egy kicsivel komplexebb mint az Alien, a világa mégis kevésbé kiforrott. A legtöbb regény a két idegen közötti kapcsolatról szól, ezt jól el is rontották az átkötő filmek. De a többi regény, nem szól másról, mint hogy vadásznak. A kedvenc regényem Kyle Sternhagin tollából született (talán ezért is tetszett nekem annyira a film második része), de teljesen jól elvoltam Nimród tisztelgésével is, ami az első részt ültette át egy idegen környezetbe. Számomra a könyvek sem voltak annyira mély építő kövek, hogy erre a világra ne lehessen még építkezni, vagy elvinni kicsit másik irányba. Sőt, ez a film, nem is nagyon térítette el, inkább csak kibővítette. Semmi okom nem lenne a panaszra.

Egy óriási problémám volt. Ezeket a lényeket, mi rajongók komolyan vesszük. Szeretjük ezekbe a világokba bele élni magunkat. Szeretjük átérezni a préda félelmét, a nagy ragadozók elől bujdosó piciny emlős rég elnyomott érzéseit átélni. Gyönyörködni eme csúcs ragadozók idegenségén, és meglátni esendőségüket, gyengéiket, csupán csak azért, hogy érezzük, van egy cseppnyi esély arra, hogy kedvelt szereplőink túlélhessék valahogy mégis a velük való találkozást. A feszültség, az ami az első film B kategóriás gagyisága mellett is kiemelkedőbb alkotássá tetté.

Aztán kapunk egy vígjátékot. Köszönjük.

Értékelem: 3

Műfaja: akció, kaland, horror (?...)