És tessék, meg kaptuk a remake-et. Mondjuk ez inkább tributeja az első résznek, így legalább nem érzem akkora nagy problémának, hogy a javulás, a történet vezetést és komplexitást, nem érinti, csak a hangulatot, látványt, karaktereket és motivációkat.

Villeneuve teljesen magába szívta az előd atmoszféráját, és ennek fényében (vagy inkább sötét búskomorságában) rendezte meg a folytatást, felhasználva annak minden stílus jegyét.

Lassú. Nagyon, nagyon, nagyon lassú a film. A 2,5 órás játék idő amúgy is sejtette, hogy nem fog kapkodni, de erre nem teljesen készültem fel. Ryan Gosling választását tökéletesen megértem, minden 20 percen az Only God Forgives film jutott eszembe, és már már kiabáltam a vászonra, hogy "Beszééélj! Beszélj hozzánk az Isten szerelmére!".

Szóval igen, az első részhez hasonlóan, a film nem könnyíti meg a befogadását. Aki ráhangolódik, hatalmas élménnyel távozik, aki nem, annál már necces lehet a végeredmény.

Az én részemről, tudtam értékelni amit láttam. A világ aprólékos felépítése pontosan annyira lenyűgöző mind az 1982-es elődjéi. A hangulat ennél nem is lehetne Szárnyas Fejvadászosabb. A motivációk szerencsére sokkal emberközelibbek, megérthetőbbek, bár a szerelmi szál az első rész ponyva hangulatát idézi. A történet nem sok, a katarzis, a tanulság a végén, teljesen hiányzik. Érzésem szerint, ebben az időbe sokkal több belefért volna, anélkül is, hogy egy tucat látványfilm csapdájába kerüljön.

Egy scifi rajongónak ettől függetlenül tudnám ajánlani, de a fenti figyelmeztetések mellett. Ha 35 éve jön ki, ugyan úgy alapmű lenne belőle, mint ahogy az első rész is azt lett film, sorozat és a játékok világában.

Értékelem: 8

Műfaja: misztikum, sci-fi, thriller