Túl sok jóra nem számítottam. Amit tudtam róla, hogy nem túl hiteles és hogy Irak és Amerika.

Úgyhogy pozítivumként hatott, hogy nem egy amerikai zászló lengetős, jaj de gonosz a turbános fajta filmet láthattam, hanem pszichológia nyomás alatt senyvedő emberi roncsokat, akiket bár más-más fajta képen, de a háború egy örök életre megnyomorított. Persze amerikai katonák szemszögén keresztül, úgyhogy még a legutolsó arab hentes is egy potenciális ellenfél a filmben, de pont ez lett az erőssége is.

A szakasz amit nyomon követünk egy bomba hatástalanító csapat 3 tagja. Az egyik a pokolgép szakértő, a másik kettő a támogató. A legerősebb jelenetek elsősorban ez utolsó kettőhöz köthetőek, ők azok akik biztosítják az utcát, amíg kollégájuk a robbanó szerkezettel bajlódik. A legfeszültebb pillanatok ezek, mikor a kíváncsiskodók vagy kötekedők hadát figyelemmel tartva próbálják fenntartani a rendet vagy éppen kiszúrni a potenciális távirányítóval közeledő terroristákat.

De további kiemelendő rész az egynapos távcsöves "párbaj", a katonák gőzkieresztése, vagy az első jelenet gyomorba vágó feszültsége és végkifejlete. Külön tetszett a bosszú "hadjárat" és a harmadnap kapott arcul csapás, ahol rájövünk (ha addig nem is), hogy bizony a főszereplő is csak egy egyszerű ember, egy nem egyszerű helyzetben. Nem mondom, hogy jó volt nézni, mert a felvázolt helyzetek iszonyatosak, de nagyon kevés mindenbe tudok belekötni. Talán a tempója döcögös ezekkel a "külön" történetekkel, a párbeszédek olyanok mint a mondanivaló, nincs vagy nem megfogalmazott, valahogy az egész csak úgy lóg a levegőbe. Ha tudnék, akkor egy fél ponttal azért feljebb pontoznám, de a 8-ast azért nálam valahogy most nem ütötte meg.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, thriller, háborús