Látatlanban volt egy kis ellenérzés bennem a film iránt, mert mostanában túl sok volt a pc kampány, amivel a megnézett alkotások megbombáztak. Ráadásul bennem is van egyfajta kényelmetlen érzés, mely teljesen értelmetlenül elfog, ha a címszereplők közelében vagyok.. nem is tudom pontosan miért. És pont ezért is tetszett meg ez a dokumentum film, mert ezt az érzést szinte perceken belül el tudta felejtetni velem.

Igazán megható, mégsem egy direkt megsirattató film. Végig életvidám, a sorsukat nem csak hogy elfogadó, de jó néhányunknál sokkal többet elért embereket látunk, érdekes sorsokat és történeteket ismerünk meg. A film első fele a táborról szól, mely belőlem is előhozta a kellemes nosztalgia hangulatot a nyári táborok idejéből. Utána átváltunk a politikára és a "forradalomra", mely (szerintem) még a napjainkban is tovább zajlik, főleg ha figyelembe veszem, amit magamról állítottam fent, azaz hogy még én sem tudom őket úgy elfogadni, ahogyan azt ők szeretnék.

A téma ellenére is rendkívűl szórakoztató darab, egyszerűen fantasztikus történetek vannak benne, mint például a Black Panther mozgalom hozzáállása, a megoldás, ahogy a sztrájk során a külvilággal kommunikáltak (mire nem jó a jelnyelv), de a tripperes szexuálpszichológus történetein is behaltam. Ez a csaj egyszerűen zseniális.

Bár nekem az Octopus Teacher lelkileg nekem megérintőbb volt, azt mindenképpen el kell ismernem, hogy ez az alkotás, sokkal jobban összerakott, többrétegűbb alkotás, mely sokat segít ezen emberek megértésében és elfogadásában. Tök jó, hogy az Oscar felhozatalon a dokumentum filmek eddig a legkiemelkedőbbek.

Értékelem: 8

Műfaja: dokumentumfilm