Nem kifejezetten a tematikus csoport választások a céljaim, de ebből a listából, ez az a két film, melyet én már rég felírtam magamnak, de semmi nem tudott rávenni arra, hogy meg is nézzem. Így hát most a közel keletre utazom ebben a körben.

Hát erre, nem számítottam..

Tényleg nehéz filmről van szó, de nem csak a lezárása miatt. Denis Villeneuve ha nem is az első, de korai alkotása, magán hordozza a rendező kézjegyeit. Ebben a filmben (is) párhuzamosan halad egymás mellett két szál,, a jelen és a múlt, mely során bejárjuk a vallási háború dúlta közel-kelet sivár helyszíneit, nyomornegyedeit, tömött városait. A jelenben egy testvér pár útját követjük nyomon, ahogy megpróbálják felfedezni nem rég elhunyt édesanyjuk múltjának hiányzó töredékeit, a másikban pedig ennek az asszonynak az eltitkolt életének gyötrelmes fejezeteibe nyerhetünk betekintést.

Lassú folyású, hangulat film, ahol nem elsősorban a történeten van a hangsúly, hanem annak közlés módján. A rendező/író ugyanis elég gyorsan elengedi a néző kezét, és sokáig homályban tart minket, főleg a film elején. A végét leszámítva, nem túl szájbarágós, inkább mutat, sem mint mesél. És milyeneket mutat, te jó ég! Félre értés ne essék, nem beszélhetünk feledhetetlen látvány orgiáról, de ez az alkotás ezt nem is igényli. A kép sokkal egyszerűbb, letisztultabb, mégis megtervezett és részletes. Engem legalábbis teljesen a képernyő elé szegezett, addig is, amíg a film többi része, főleg az elején, kezdett elveszíteni. Kellett egy kis hangolódás. Engem valahol a felénél kötött csak végkép gúzsba a képi világ mellett a hangulat, igaz, ott már a történet is kezdett alakot ölteni.

Nem ezt vártam, és bár tényleg nehéz nézni, örülök hogy végül bepótoltam.

Értékelem: 8

Műfaja: dráma, misztikum, háborús