Kimondani is szörnyű: 1982. Egy 35 éves, klasszikus mű, mely oly sok másra volt hatásra. Filmre, játékra, sorozatra. És nem csak Ridley Scott kicsit leegyszerűsített teremtő kutatás mániájára gondolok, melyet sikerült az Alien franchise-be is bevinnie, hanem sokkal de sokkal több rétegre. Ha nincs ez a film, nincs a Ghost in the Shell (konkrét jelenetek, atmoszférikus elemek kösszenek vissza, elég csak a városra, vagy az utca felett lebegő léghajóra gondolni), nincs a Mátrix, nem születik meg, vagy legalábbis máshogy születik meg a Battlestar Galactica (vicces amúgy, hogy a BSG főszereplője játszott abban a filmben, ami az ihletet adta a rendezőknek, íróknak), az Ex Machina, nem játszhattunk volna a Beneath a Steel Sky-al vagy a Syndicate sorozattal, de biztos vagyok benne, hogy közvetve szinte minden cyberpunk érintett műre hatott valamilyen szinten. Persze, ez nem mind a film érdeme, hiszen ha nem született meg volna a lángelme, kit Philip K. Dick-nek hívtak, nagyon sok mindenben máshol, más formában tartanánk.

És hogy ténylegesen milyen a film? Istentelenül unalmas és lassú.

Hát igen. Ha jól hallottam, már megjelenése idején is ezt a két problémát rótták fel neki, pedig akkor még nagyon más sebességen mozgott a mozi. Sajnos, én bármikor mikor néztem, vagy elaludtam, vagy alvás közeli állapotba kerültem.

Pedig az atmoszféra zseniális. Az egy dolog, hogy ez az ambient-jazz Vangelis zenezaj keverék erős talajt biztosít a hangulatnak, de maguk a díszletek, ez az aprólékosság, hogy minden, de tényleg minden ott van fizikailag és teljesen életszerű, az a mai szemnek egyszerűen hihetetlen látványt nyújt. És ebben a tekintetben kicsit sem öregedett a film.

A történet vezetésben és a színészetben már talán kicsit igen. A "szerelmi" szál teljesen valótlan, egy rossz erotikus ponyvából kölcsönzött érzelmekkel előadott maszlag. A színészek mindegyike kivétel nélkül túljátsszák a szerepüket, olyan grimaszokkal ijesztgetve az egyszeri nézőt, hogy az szegény hirtelen nem tudja nevessen-e vagy sírjon. Rutger Hauer az idő nagyrészében zseniális, de az a farkas emberes üldözéses jelenet, ma már nagyon komikus hatású, nem teljesen az az őrület jön le belőle, amit meg akart a rendező idézni (gondolom).

A tökéletlen tökéletesség. Kötelező, minden film rajongó számára, de tudni kell a helyén kezelni, közel 40 éves film lévén, le kell lassítani hozzá. És nagyon, de nagyon, nagyon nagyon nagyon hiányzik, egy igazán jó remake hozzá.

Értékelem: 9

Műfaja: sci-fi, thriller