Mostanában (mármint akkoriban mikor néztem) az egyik legnagyobb hype-ot kiváltó filmek egyike (volt). Nem sokat tudtam róla, csak annyit, hogy Nolen rendezte (már jó ponttal kezd), és hogy ha sikerül bevonnia az embert az események közepébe, akkor az a legjobb filmélménnyel gazdagodik, amihez csak mostanában szerencséje lehet.
Pont ezért is, a cél az IMAX volt, akkor, amikor szinte senki nincs körülöttem.
Két dologra nem számítottam. Az egyik, hogy a rendező nagyon nem könnyítette meg a kapcsolódást a filmmel, kettő, hogy egy majd üres teremben lévő 10 db ember is képes lesz agyilag fel... mindegy, ez utóbbit gondolom mindenki ismeri. Az előbbi érdekesebb.
Nolan ugyanis egy igen különleges, már-már kísérleti jellegű művel érkezett. A rendezés, a kamera kezelés, a feszült hangulatnak a megteremtése, amire a zene szokás szerint csak rásegít, mind mind kifogástalan, már már elvárható tökéletes szinten mozog. De a filmben, nincsenek karakterek. Legalábbis, a szokásos értelemben vett karakterek, akikkel azonosulni lehet, akiknek neve van, akiknek a múltja, jövője, vágyai részletezve lennének, ilyen karakterek nincsenek.
Arcok vannak, akik a múlt egy sötét pillanatában a túlélésért kaparnak. Persze, látjuk a célokat. A fiatalokat, akik bármi áron el akarnak kerülni a partról. Az apa, aki hazafi vonását később egy múltbéli (és családbeli) traumával kiegészítve mutatja be, miért is erőlködik annyira, az életek megmentésével minden áron. De ezek annyira lecsupaszított, szinte már ösztön szerű tények, hogy nem igazán nevezhetőek karaktér építő elemeknek.
A cselekmény 3 szintéren 3 időpontban ugrál, mely megint csak nem segít az egyszeri nézőnek.
Valahogy engem sem sikerült teljesen bevonnia, de mindenképpen egy élmény volt moziban. Nagy vászon, feszült képek, zsigeri rettegés. És az első lövés hangok.. még mindig beleborzongok. Még nem hallottam ilyen erős, fémes, gyilkos hangot, nagy vászon előtt.
Részemről mindenképpen kétszer nézős.
Értékelem: 7
Műfaja: akció, dráma, történelmi
