Ez egy Wes Anderson mozi.
Ezzel kb mindent el is mondtam. Talán kicsit annyiban tér el a korábban látottaktól, hogy a történetnek és a cselekménynek még kevésbé van jelentősége és értelme, valamint hogy a filmezése sem a tökéletes szimmetriára törekszik. Persze itt is mindent úgy állít be, hogy középen legyen egy felismerhető vonal/tereptárgy ami elválasztja a kép két oldalát, de itt inkább a két oldal diszharmóniájára épít (pl ha két olyan szereplő beszél, aki a jelenet szerint külön oldalon állnak (vita, eszmecsere, békülés), akkor őket sosem mutatja együtt, egy képkockán, viszont gondosan az egyiket a kép egyik a másikat a másik oldalára helyezi el..).
A színek szokás szerint harsányak és oda nem illőek, a szereplők pedig Leslie Nielsent megszégyenítő faarccal képesek a legostobább szituációk végigjátszására.
Nekem nagyon nem jött be. A történet, ha valakit egyáltalán érdekel, egy tengerbiólogusról szól, aki az élete minden pillanatát felveszi és dokumentumfilmként tálalja a világ számára. Miután a fél stábot felfalja egy mélytengeri jaguár cápa. elindul bosszút állni, egy terhes riporter és a frissen előkerült (sosem tudott róla) 30 éves fia társaságában. Közben találkoznak a furcsa módon ebben az egy filmben normálisan beszélő (és hangsúlyozó) Jeff Goldblum-al, meg pár kalózzal.
Értékelem: 4
Műfaja: kaland, vígjáték, dráma
