1983-ban véget ért a katonai diktatúra Argentínában. A demokratikus kormányzat próbálja megszilárdítani pozícióját, ami nem könnyű, hiszen a katonaság, a rendőrség vezetőségében továbbra is azok az emberek töltenek be hatalmi pozíciókat, melyeket az önkényuralom alatt is. A katonai bíróság határozottan elutasította a vádemelést a diktatúra tanács, a "junta" ellen. A megkínzott, eltüntetett lakosság ezreit leírják a gerillák elleni harcokban részt vevő, amúgy hős rendőr és katonatisztek kilengésének, esetenkénti véletlen túlkapásainak, melyekhez a vezetőségnek semmi köze. Az ügy a polgárai bíróság elé kerül.

Mindig is szerettem a tárgyalótermi drámákat, így nagy elvárásokkal álltam ennek is neki. Jó tanács mindenki másnak, ez irányú elvárásokból tessék jócskán engedni. Sajnos a film, nem az ügyre fókuszál (igazából a film alapján olyan, mintha nem is tárgyalás történt volna, "csak" az áldozatok meghallgatása). A hangsúlyt az elkövetett szörnyűségekre, illetve a diktatúra után fennmaradt fasiszta szervezetek által kifejtett nyomásra helyezi . A napi szintű fenyegetésekre, a feszültségre, amit egy bombafenyegetés kelt a tárgyaló termekben.

Ráadásul, van egyfajta TV-filmes érzete a stílusnak. Kicsit szokni kell. Rossz filmnek semmiképpen sem mondanám, sőt, hazájában valószínűleg ez egy igencsak erős és hatásos film, de innen a távolból, kicsit felemás érzést kelt. Nem az ott történtek, hanem maga a film, ami erről készült.

Értékelem: 6

Műfaja: életrajzi, krimi, dráma