Szintén a japán online film fesztivál '22 lehetősége révén kerítettem sort a következő filmre is. Némi egészséges mazochizmus révén számítva és kicsikét várva is arra a "kultúrsokkra" amire a fesztivál élő szereplős alkotásainál "tartok". Elég csak a borító képre ránézni.

Hát, megkaptam. Érdekes merülés volt egy távoli világ kis rejtett szegletében, melynek ugyan az első fele erősen kizökkentő volt, de a vége felé már a lelkem is megkapta azt a muníciót, amivel kezdeni is tudott valamit. Szóval ha ajánlani nem is tudom, megbánni azért nem bántam meg a végig nézését. Annak ellenére sem, hogy egy mára már túl sokszor látott felnövés történetet mesél el. Szerencsére tud és mer is egyedi és nagyon is sajátos maradni, novella feldolgozása ellenére, vagy éppen azért, érződik a rendező keze, hozzáállása vagy legalább a fiatal kora ezen a filmen. Lassú tempójú, színes karakterrel tűzdelt kis világba nyerhetünk bepillantást, japán vidéki környezetébe és az abban felcseperedő, félénk kislány önmagvalósításába.

Persze a környezet, ez a modern japántól elszakadt kisvárosi élet és benne élő egyéniségek annyira messze állnak tőlünk, hogy nekem legalábbis kicsit nehéz volt az apa karakterén kívül bárki mással is azonosulni (még többször megérteni). A színészi játék is hol a túljátszott, hol a teljesen elfogadható között mozgott, de érezhetően itt erősen kisarkított karakterek köré szőtt direkt stílusról lehet szó, sem mint "bénázásról".

Ami nagyon tetszett az a visszafogottság, amivel a karakterek motivációja, háttértörténete tálalva van. Sokszor egy pillantás, egy hosszan kitartó csend, vagy pár elejtett mondattal is, nagyon sok mindent el tudott számomra mesélni, és bár sok mindent kellett utána képzelnem, kicsit olyan volt, mint ha az adott novellát olvashattam volna.

Értékelem: 6

Műfaja: dráma