Denis Villeneuve lázban égve, nézzünk egy kicsit még mélyebbre a munkásságában. Azt tudom, hogy ez volt az utolsó független filmje, ahol korlátok nélkül kiélhette művészi hajlamait (nem mintha úgy látnám, hogy a korlátok nagyon visszafognák). Olvastam, hogy nem lesz egy könnyen emészthető mű, szóval kíváncsian várom.

Ööööö.. én most mit is láttam?

Ok, üssük le, mi az amit tudok. Lassan, nagyon nagyon nagyon lassan építkező, kicsavart szögekből való látképekkel, atmoszférikus zenével és durván visszafogott színészi játékkal operáló, sejtelmes alkotás, melyből süt, hogy minden szónak és képnek jelentése van. Amit, te mint néző, biztos hogy nem fogsz tudni egymagad összerakni (vagy ha igen, akkor nagyon egy húron pendültök az író/rendezővel).

A történet sejtésem szerint egy tudathasadás köré szült agymenés, aminek a mélyén biztosan rejtőznek többlet gondolat(pók)ok, aminek része a házasság és megcsalás kettőssége. És még biztos egy csomó más is. Szóval újra végig pörgettem a fontosabb részeket és neki ültem egy magyarázó videónak.

Mint kiderült, némileg tényleg több, de annyival nem, hogy az első benyomásom változzon a filmmel kapcsolatban. Anélkül hogy hatalmasakat spoilereznék, érdemes figyelni és megjegyezni a végére is a kezdő mondatokat, mind az anya üzenetrögzítője, mind a tanár okító szavai az irányításról, elnyomásról, diktatúráról. A cím sem véletlen, a tudathasadással nem jártam messze, de amellett/mögött/helyett inkább mást emelnék most már én is ki. A címkék (tag-ek) lent, adnak egy kis támpontot, ha szükséges. A pók még emellett is nehezen lesz beleegyeztető a történetbe, egy lehetséges megoldást az alábbi videó talán adhat annak, aki nyom nélkül maradt: Stuckmann - Enemy explained

Nekem a fenti értelmezéssel sem lett sokkal több a történet, vagy élvezetesebb a film nyújtotta élmény (akár utólag is, mert van ilyen is). Talán egy rendes második nézésre ez megváltozik, de erre pár évig biztos, hogy nem fog sor kerülni.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, misztikum, thriller