Tessék, ismételten ellent mondhatok önmagamnak: "nem vagyok hajlandó Andrej Tarkovszkij filmet megnézni". Csak azt akkor a 9. körben, elfelejtettem, hogy bizony a Stalkert is ő rendezte. Amit pedig a világ legjobb sci-fi filmjeként tartják számon. Hát, vannak kétségeim.

Amennyit tudok erről a világról, az mind mások beszámolói alapján van. Hallottam a filmről, a könyvről (Piknik az árokparton), és természetesen a játékokról is, valamint Retroshock rajongása által is volt szerencsém belekóstolni ebbe (vagy a hasonló) világba, de közeli találkozásom, még nem volt. Tudok a Zónáról és tudok a művész úr (Tarkovszkij) vallási vonzódásáról és művészies hajlamairól, talán ez a két találkozás még sem lehet annyira rossz.

Nos, a film hosszú. 2,5 fél óra, és bőven érezhető, hogy tényleg annyi. Rettentő hosszúra kinyújtott snittek, csiga módjára mozgó kamera jellemzi az egészet. Igaz, itt nem csak amolyan "művész vagyok, élvezzétek" öncélú jellege van az egésznek, hozzátartozik a film hangulatához. Mert amiben jó ez a film, az a meditatív hangulat. Olyan érzésem volt végig, mintha egy vonaton zötykölődve, bámulnák ki a tájra, és gondolkodnék el az életem apró-cseprő dolgain.

Mondjuk, szerintem ez a hibája is a filmnek. Néha annyira meditatív, hogy már rég nem is oda figyelsz, hanem a saját gondolataidra. Aztán pörgetheted vissza, hogy lemaradtál-e valami fontosról. Így lesz a 2,5 órából 3,5. Amúgy nem, nem kell visszatekerni, semmiről nem maradsz le. A film fele az utazás, a másik fele "mélyen" szántó gondolatok monologizálása. Az egyén igényeiről, a létezésünk valódi céljáról, az anyagias világba való kényszeres megfelelés problémájáról, a hit és önkeresésről, satöbbi satöbbi. Semmi új, és ez még nem is baj, azonban biztos vagyok benne, hogy mindezt jobb köntösben is láttuk már.

Az elemzések révén biztos kap új és új réteget a film, egész éves tanórákat lehet rá szánni, hogy minden apró részletével (a nedves, esős világ, a valóság szürkéje és a zóna élénk színei, az egyes szereplők belső vágyai, érzései) és szimbólikájával tisztában legyünk , de engem ez most kevésbé érdekelt. Hogy egy blogról idézzek (akik a rendező szavainak tartják a következőket): "„akik jelentést keresnek a film nézése közben, elszalasztanak mindent. Az ideális néző úgy mozizik, mint egy utazó, aki az éppen bejárt országot figyeli meg”. Egy utazásra tényleg jó volt.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, sci-fi