Mivel a karácsonyt és az azóta eltelt időt betegen töltöttem, így filmnézésre még volt erőm, jegyzetelni nem. Úgyhogy két 2023-as megnézésemet így az újév első napján rögzítem, de szokás szerint, a recap-ban azért még a tavalyi évhez fogom számolni.

Az egyik, egy igazi karácsonyi film volt :irónia:.

1942 januárjában, 10-12 db német államférfi összeül Wannsee-ben, hogy megvitassák országuk legsürgetőbb kérdését. Az összejövetel során röpke 2 óra alatt közös megegyezés születik a megoldásra. A végső megoldásra.

A filmet elég nehéz megemészteni. Egyrészt a témája, másrészt az előadása miatt. A fennmaradt, egyetlen hiányos értekezleti jegyzőkönyv, Eichmann későbbi vallomása illetve az itt-ott kiszivárgó információk és az összejövetel utáni (és természetesen előtti) hónapokban történtek alapján egész jó rálátásunk lehet, hogy mi történhetett ott. Amiről nincs, azt a rendező, egy Tizenkét dühös ember-t megidéző, színpadias kamaradarab előadásaként tárja elénk. Valamivel kevésbé stílusosan szerintem.

A filmnek vannak emlékezetes pillanatai. Elégé vérfagyasztó, mikor előkerülnek a számok, és fény derül a kipróbált munkamódszerre. Az, ahogy megáll az asztal körül a levegő, az, ahogy az egyes szereplők ezt lereagálják, az működik. Ahogy néhány erősebb kiszólás, érdek és érték ütköztetés is. Az külön ijesztő, hogy a film (főleg az eleje), mennyire hasonlít egy üzleti találkozóra, vagy a saját életemből vett példán élve, egy-egy partner vagy projekt találkozóra.

Kicsit talán igazságtalan a korábban említett műhöz hasonlítani, de hát ha már a rendező ezt az utat választotta, akkor engedtessék kimondani, annyira hatásos, és emlékezetesre, azért ez itt nem sikerült. Ettől függetlenül, ez egy jó film, érződik a színészek színházi tapasztalata, és vannak részletek, amikben el lehet veszni. Néhol még a Mesterségem a halál című filmet is megidézi. Úgyhogy lebeszélni senkit sem akarok róla, sőt.

Értékelem: 7

Műfaja: önéletrajzi, dráma, történelmi