Ohh igen, 70es évek és nyári tábor. Jöhet a Péntek 13 és a Sleepaway Camp.

Egy kis felvezetés után, gyorsan átnyargalunk 1978-ban. A zene, a helyszín és az öltözetek itt is telitalálat, egyből berántanak ebbe a világba. Bár meg kell hagyni, ahogy az összes hasonló filmben, itt is pici pszichopatákat nevelnek, nem normális gyerekeket. Vagy csak én jártam másfajta táborba gyerek koromba. Persze, a fiatalok nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymással, de a film elejei akasztás és kvázi kínzás, azért kicsit túlzás volt.

De ezen gyorsan túl lehet lendülni. Az újabb Stranger Things szereplő ellenére, ez a film minimálisan sem megy át modernebb stílusra, végig megmarad a camping slasher klasszikus zsánerében. Nem is akárhogyan. A helyszín a tóval, a kabinokkal, kunyhókkal, a wc-vel, hátborzongatóan ismerős lehet azoknak, akik a fent említett két film valamelyikét látták már. Ahogy az események nagy része is. Talán emiatt jóval klisésebb mint az előző, de mint műfaj omázs, annak tökéletes volt.

Mivel folytatni kellett az előző részt, így a történet kicsit meg van kavarva (a felszín alatt talált dolgok), de ennyi magyarázat még jól is állt a történetnek. A legnagyobb bajom az állandó sötétség volt, sokszor szinte semmit sem lehetett látni. Ellenben a szereplők, telitalálat. Talán a drogos párocska nem működik jól, meg pár mellék szereplő, de a főszereplők igen. Külön kiemelném a Ziggy-t (Stardust?) játszó Sadie Sink-et. Nincs egy átlagos arca, de remekül fejezi ki az érzelmeit.

És ha már említettem a zenét, nagyon nehéz elmennem a Carry On Wayward Son mellett úgy, hogy ne szoruljon össze a szívem, és ne várjam Sam és Dean megjelenését a táborban, némi só és puska kíséretében, várva hogy rendet rakjanak ebben a felfordulásban.

Értékelem: 6

Műfaja: dráma, horror, misztikum