Egy külföldi podcastben hallottam már erről a dokumentum filmről áradozni embereket, de ott valahogy nem tudták átadni, miért is ennyire különleges egy természet film, egy ember megismerkedése egy polippal. És így visszaolvasva amit össze hebegtem-habogtam, én sem tudom igazán megfogalmazni, mi volt ebben ennyire nagyszerű.

A történet leegyszerűsítve a főszereplő depresszióval való küzdelme, annak legyűrése a természet segítségével, bemutatva, hogyan képes ez a világ megváltoztatni az embert, hogy a természethez való közelség milyen módon hozza közelebb őt a családjához. Elégé "nyálas"nak és erőltetettnek hangzik, és az igazat megvallva, nekem még a film nézése közben is voltak ellenérzéseim, igaz, főleg csak az elején. Valahogy visszásnak hatott, hogy a látottak alapján az a gyógyír, hogy a főszereplő még több időt töltsön mindenkitől (családjától is) távol, a víz alatt. Ez, szerintem részben a forgatókönyv írás és a vágás problémája, hiszen az apa-fia kapcsolat egyfajta keretet add ennek a történetnek, és a hangsúly elsősorban a főszereplő érzelmi átalakulásáról szól.

És ahogy ez át van adva, az viszont egyszerűen lenyűgöző. Nehezen tudom megfogalmazni, de valami igazán különleges és bensőséges élmény volt átélni ezt a filmet. A főszereplő gondolatai, az a kimért mégis érzelmes melankólia mely ezekhez a gyönyörű képekhez társul, egészen egyedi stílust kölcsönözz ennek az egésznek. Ügyes módszerrel add igazi karaktert és személyiséget a poliphoz, ehhez az "egyszerű" puhatestűhöz, pusztán az elmesélés és az ügyesen felvett felvételek segítségével. Sikerült a rendezőnek (és a mesélőnek) elérnie azt, hogy a szívembe zárjam, izguljak és sajnáljam ezt a kis teremtményt, mikor hínár vagy csiga pajzsok mögött bújva kukucskál, vagy együtt vigadjak vele, miközben játszik vagy éppen ismerkedik. És bár igazán nehéz ezek után a végső elkerülhetetlenre felkészülni, valahogy mégis maradt bennem egy felemelő, optimista érzés, látván, milyen hatással volt ez valakinek az életére.

Egy erős érzelmi hullám vasút, nagyon sokat add, remek képekkel és felvételekkel játszik, személyes és szívhez szóló.

Értékelem: 8

Műfaja: dokumentumfilm