Egy korszak és talán egy stílus meghatározó klasszikus, mely egy szanaszét hajtott VHS kazetta képi világával érkezett meg életünkben, 28 évvel ezelőtt. Hja várj, nem, csak 23 évvel ezelőtt.. hmm.. nem akartunk még akkor várni 5 évet?
Szóval 23 évvel ezelőtt, bemutatkozott Alex Garland, belépett a legjobb színészek klubjába Cillian Murhpy, és immár sokadszorra is újrázott Danny Boyle.
Egy filmmel, mely a képi világán túl is, erősen.. TV filmes hangulatú? Vagyis.. igazából, néha már-már majdnem művész filmes.
Konkrétan a film pontján egy festményen keresztül száguldozunk a fekete taxival. Ez eddig nekem fel sem tűnt.
Alacsony költségvetés és a 120 pixeles felbontás ellenére is, izgalmas és kísérletező kamera beállítások, képi világgal játszik.
A zombik is, modern filmben talán először, vadak, gyorsak, nem is zombikról, zombi vírusról beszélnek, hanem düh kórról. Állatias, őrjöngő kreatúrái a kiforgatott emberi létnek.
Melyre a film oly szépen rá is játszik.
A végére konkrétan eljutunk odáig, hogy járványtól függetlenül is, az emberek egymást gyilkolják, fegyverrel, puszta kézzel, őrjöngve, elállatiasodva. Nem a fertőzöttek. Ember, embert.
Amennyire nem tetszett oly régen első megtekintésre a film ezen fejezete, annyira jól tudott működni ma.
Nagyon nagyon jó alap film, nyers és zsigeri. Érdekes karakterek, remek színészek, egyszerű de jól megvalósított történet, melyhez simán vissza lehet időről időre térni. Érdemes.
Értékelem: 7
Műfaja: dráma, horror
