Egy igen kellemes kör, melyből mindent ami érdekel már láttam. Egy film van csak, melyre magamtól úgy érzem, nem szakítottam volna időt. Tudom hogy 4 órás és hogy Sergio Leone film, így sejtem, hogy nekem, ma már vontatott fog lenni. De hát, ezért van ez a felzárkózás, hogy pótoljam a nagy hiányosságaimat.

Nos, ez a film, nem hiányosság. Egy másodperc nem rémlett belőle, addig amíg le nem ültem elé. De már a legelső jelenetnél éreztem, hogy ez nagyon is ismerős. De annyira ismerős, hogy jó előre tudtam mi fog következni. No nem (csak) azért, mert már annyi filmet láttam, hogy már kevés dolgon tudok meglepődni, sokkal inkább azért, mert én ezt kollégiumban egy filmklub alkalmával már láttam. Láttam, majd elfelejtettem.

Nehéz így igazán önmagában értékelni egy ekkora filmet, mikor az neked személy szerint, nem hordozz semmi maradandót. De nem is áll szándékomban, ez csupán csak egy filmnapló, nem egy elemzés.

Igazán sok rosszat nem is tudok elmondani a Volt egyszer egy Amerikáról. A film, ahogy vártam, lassú és vontatott. Ez azonban sokszor az előnyére vált. Szemben Martin Scorsese genszter filmes stílusával, ez a lassúbb, melankolikusabb megközelítés szerintem sokkal hatásosabb. A karakterek kevésbé harsányak és kaotikusak, a párbeszédek megfontoltabbak, sokszor csak egy pillantás egy hallgatás többet mesél, mint az előbb említett rendező szövegkönyvének oda-vissza riposztjai.

A történet egyfajta rejtély köré épített visszaemlékezés maraton arról, hogy lett egy tucat utcakölyökből sikeres gengszter, és hogy ez az életpálya végül milyen végzetbe futott. Szerepet kap a barátság és szerelem, nem túl romantikus hanem inkább realistább megközelítésben. Nincsenek a filmben jó emberek, mindenki defektes, mindenki a maga módján ösztön lény. Így hát igazán szimpatizálni sem lehet senkivel.  Meg kell hagyni azonban, hogy a hangulata (a már említett melankólia) jól áll neki, a zene Leone-hoz méltóan ikonikus, a maszk munka remek, és úgy egészében a színészi játékkal is elvoltam.

A díszletek látványosak, a rendezés aprólékos, a jelenetek elég merészek és bátrak, ma már ilyen film nem készülne el sosem. A történet, hát, nekem nem túl maradandó. A film hossza szerintem kicsit sem indokolt, bár a lassú tempónak hála, így is voltak benne olyan részek, melyek homályba maradtak (volna, ha nem a rendezői változatot nézem meg).

Értékelem: 7

Műfaja: krimi, dráma