A Truman Show-t mindenképpen újra fogom nézni (bár szerintem írni nem fogok róla, max feljebb pontozni, ha így érettebb fejjel jobb lesz), de amiért elindítottam ezt a felzárkózást, arra a legjobb példa az Eszeveszett mesék. Csupa jót hallottam róla, mégsem fordult meg a fejemben egyszer sem, hogy megnézzem (és ezen a szappanoperás borító sem sokat segített).

A cím nem hazudik, tényleg eszét vesztette történet fűzért kaptunk. Pontosabban, 6 különálló darabot, melyeket csak egy közös jellemző köt össze, mindegyikben az idegösszeomlás játszik központi szerepet (na meg az emberi gyarlóság, bosszúvágy, harag és kétségbeesés). A sokszor halálosan komoly szituációkat remekül oldja fel az író, jó adagnyi morbid humorral, így nagyjából az elejétől a végéig az ember csak fogja a fejét, hitetlenkedve attól amit lát. Tetszett ez a fajta polgár pukkasztás, még akkor is, ha maguk a történetek nem túl csavarosak, és a színészi játék is néha kilendül a ripacskodás irányába.

Ami nagyon is nézhetővé teszi ezt az egész katyvaszt, az egyrészt az, hogy ezek a kisfilmek növekvő hosszúságban helyezkednek el (az első kettő kifejezetten rövid), így szépen beleszoktatja a nézőt ebbe a stílusba, másrészt pedig maguk a történetek (a korábban említett fekete humorral együtt), melyek annyira abszurdak, annyira figyelem felkeltőek, hogy az embernek eszébe nem jut lekapcsolni és szünetet tartani.

Kifejezetten érdekes alkotás, ritkán látok hasonlót (bár Cohenék The Ballad of Buster Scruggs-jához is nem rég volt pont szerencsém). A borítókép és az argentin-spanyol mivoltja ellenére is, nagyon modern, a kamerakezelés és a fényképezés kifejezetten remek. Tűéles kép, remekül használt nagy totálok és közelik, mindig minden jelenet a legpontosabban van felvéve.

Értékelem: 7

Műfaja: komédia, dráma, thriller