Szokatlan film, szokatlan képaránnyal és hangulattal. A főszerepben egy visszafogott Ethan Hawke által megformált introvertált református pap áll, aki egy 6 fő látogatót számláló templomot vezet. Mind kiderül, egy korábbi tragédia által került el élete mostani élet szakaszába, de ahogy fent is említettem, a szokásos ellenében, nem erre fog építeni a történet.

Ami a sors fordító lépés lesz, az a látogatók egyikének sorsa, egy teherbe ejtett asszony, kinek természet védő aktivista férje, nem szeretne gyermeket világra hozni a kipusztulás szélén álló Földre. A velük való érintkezés, elindít egy olyan gondolatot, az amúgy is a démonjaival küzdő pap elméjében, mely egy tragikus végkifejlet felé sodorja a történetet.

Ami, aztán nem történik meg.

Kicsit bajban vagyok az értelmezéssel, és nem ismerem az eredeti művet, ahonnan ez adaptálva lett, így inkább a hangulatról, technikáról írnék. A képarány 4:3-as, a mostanában megszokotthoz képest, nagyon szűk. A kamerakezelés az esetek nagyon nagy hányadában stabil, mintha egy színpad lenne berendezve, ahova a szereplők besétálnak, és beszélnek. A képarány pont megfelel arra, hogy kihangsúlyozza a képi szimmetriát (és egy esetben, talán mikor először megmozdul a kamera, és a történet bizarr fordulatot vesz, akkor az asszimmetriát), illetve arra, hogy a max 3 emberes snitteken, a legtökéletesebben elhelyezze a karaktereket (középre, szimmetrikusan, a teret teljesen betöltve, elhelyezve őket). Ráadásul a sötétebb, szűkebb szobákban felvett jelenetek, erősítik a nézőben a szorongást, bezártság érzetet keltve. Ezt az érzést még erősíti a lassú, narratív történetvezetéssel, és az egyre borúsabb jövőkép sejtetésével.

Mindenképpen meglepő, de semmi képen nem könnyen fogyasztható alkotás. Kicsit művészi, a képi világa jól értelmezhető, de a cselekmény néha kevésbé. Érdekeséknek megteszi, és engem végig lekötött.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, misztikum, trhiller