Felemás film volt. Nagyon érződik rajta az egyemberes projekt szag, az író és egyben rendező saját szerzeménye. Amolyan punk film a horrorok között, ha már a témánál maradunk. Egyszerű, gyors és egy mondanivalót/érzést fog meg.

A történet szerint, a város szélén álló skinhead fennhatóság alatt álló kocsmában fellépő punk zenekar, rosszkor nyit be egy rossz szobába, így szemtanúja lesz egy gyilkosságnak. Az épület fogságában ragadnak, miközben odakint rájuk vadászik a vezetőjük által hirtelenjében összetoborzott skinhead osztag.

A film közepe tájáig, ez a leírva nem túl izgalmas alaptörténet, egy feszült, erőszakos, elégé nyers (nem csak a nyílt sebek tekintetében, hanem a szereplők viselkedésében és a történet vezetésben is). Kifejezetten letisztult egyszerű borzongás, már már hihető küzdelem az életben maradásért. Aztán a pincébe való szerencsétlenkedéstől kezdve, egyre inkább hiteltelen és megfásult. A lezárás meg pont olyan, mint amire itt már számít az ember.

Két dolog miatt fog emlékezetes maradni számomra. Egyrészt nincs színész, kire panasz lehetne (Patrick Stewardnak kifejezetten jól állt ez a megfontolt, hidegvérű szerep). A másik a hús és a hideg acél találkozása. Minden esetben gyors, meglepő, nem készítik elő és kicsit sem nyomják túl. Szeretem az ilyent.

Értékelem: 6

Műfaja: horror, thriller