A Viharsziget után egy újabb Scorsese őrületbe sikerült bele keveredni. Az ott említett színekkel és zenével való agyjátékot már itt tökéletesre fejlesztette (ez a korábbi film) a mester. A sziréna kék-piros színe, a természetes fény kivonása a jelenetekből, a zene, mely az egyre őrültebb…

  Sajnos nem ma néztem meg, csak most jutottam el gépelés hangulatba. Így természetesen az átélt élmény emléke már jócskán homályba vész. Ami így a megnézése után egy héttel is erősen megmaradt az ember fejében, az természetesen a befejezés. Bárhol kerül szóba a film, az biztos, hogy a ezzel fog…